0
Time flies in good company
Posted by Zsanna
on
10:05 AM
in
Párizs
Az utolso bejegyzesem utani penteken megerkezett ket evfolyamtarsam, hogy szerdaig boldogitsanak es hozzanak nekem a little taste of my sweet Budapest . A hetvege ennek megfeleloen olyan volt, mintha en is turista lennek Parizsban, aminek megvannak a jo es a rossz oldalai.
Hatranyok kozott tartom szamon az oriasi tomeget, ami engem, mint "helyit", pillanatok alatt fel tud bosszantani. Raadasul vasarnap ert be a Tour de France, ugyhogy meg a szokasosnal is nagyobb volt a felhajtas. De ezen kivul alig lehetetett haladni a Montmartre korul, a Notre Dame-nal mar a bejutasert is sorbanallas volt, stb. stb... Ez persze igy egyaltalan nem hangzik veszesnek, de valamiert en kulonosen nagy stresszhelyzetnek eltem meg, es a Tour de France beerkeztere ki sem mentem a Champs Elysée-re (es mar elore latom, hogy ki lesz az, aki ezt szentsegtoresnek tartja... ;) ).
Na de nem is a kellemetlen a pillanatok itt a fontosak! A fantasztikus az volt, amikor pentek este elvittem a tobbieket a mar-mar klasszikusnak szamito St.Germain negyedbe, megmutattam nekik Sartre, Camus es Beauvoir torzshelyet (La Flore es Les Deux Magots), utana le a Rue de Buci-Rue de la Seine vonalon a Pont des Arts-hoz, vegig a Szajna parton, at a Louvre piramisahoz. A Concorde teren a sajat reszegen-taxit-keritek-mindenki-elott anekdotaimmal szorakoztattam oket, a Grand Palais mellett a Pont de l'Alexandre III-t, az Invalidusokat es az Eiffel tornyot fenykepeztuk ejszakai kivilagitasban, es a Showcase mint a parizsi ejszakai elet egyik fenypontja is bemutatasra kerult. Mig nekem ez mar lassan "rutinna" valik, meg ha ez rosszul is hangzik, addig a barataim az avatatlanok szemevel szemleltek Parizs kincseit. Igy az o racsodalkozasuk es lelkesedesuk ram is atragadt, es friss tekintettel neztem a varosra. Kicsit olyan erzes (nem mintha nagy tapasztalatom lenne e teren) volt, mintha egy hosszu kapcsolatban mar kezded elfelejteni, hogy mit szeretsz a masikban, es egyszer csak hirtelen, valami kulso befolyas hatasara ismet racsodalkozol, hogy mennyire szerencses es szerelmes vagy, mert tied a vilag legcsodalatosabb embere.
Nos, igy ereztem en pentek este, amikor hazaertunk, es ez az erzes a hetvegen csak fokozodott, mert az osszes Parizs Top 10 spotot bejartuk. A teljesseg igenye nelkul voltunk a Montmartre-on Toulose Lautrec, Picasso es Dali (es Amélie Poulain) nyomdokain; a Diadaliven megtalaltuk a Gyor (Raab) feliratot, es racsodalkoztunk a korforgalomra (amiben nekem first-hand vezetesi tapasztalatom van, es erre buszke is vagyok :) ) es a Champs Elysée-re; a Notre Dame-ban rozsaablakokat fenykepeztunk es vizkopoket. A St. Michel etterem-kinalata helyett vegul az otthoni palacsintazast valasztottuk, ahol a - ird es mondd - MAGYAR, FIU baratom vallalta magara a fozest, en pedig a borvasarlast. Az estet a mar emlegetett Ile St. Louis-n fejeztuk be, es ami nekem alap, az nekik "igazi parizsi hangulat" volt - ezuttal azonban en elsosorban arra koncentraltam, hogy a magyar es a francia barataim kozotti kulturalis-nyelvi transition megfeleloen zokkenomentes legyen.
Napirenden volt meg a St. Sulpice, a Da Vinci kod egyik elhiresult szintere, ahol egy kiiras hirdeti, hogy itt keremszepen semmi Rozsavonal vagy Sion rendje nem volt. Integettunk egyet a Magyar Intezetnek a rue Bonaparte-on mielott letelepedtunk volna a Luxemburg kertbe; de az sem tartott sokaig, mert onnan a Marais-ba mentunk falafelt enni, ami az engem latogatoknak egy kihagyhatatlan program. Onnan mar csak egy ugras volt a Place des Vosges es a Bastille, levezeto ital az Oberkampfon, fagyi a Pompidou melletti posztmodern szobros szokokut oldalaban... aztan haza aludni, kimerulten a sok seta es a felfoghatatlan latvany utan.
A tobbieknek meg volt allokepessege a Louvre-on es a Musée d'Orsay-n is keresztulenni magukat, en egyelore tartogatom az eromet, ugyanis a ma tavozok helyett uj baratok jonnek, igy varhatoan a kovetkezo hetvegemet is azzal fogom tolteni, hogy valtakozva dunnyogom az orrom alatt azt, hogy elegem van a turistakbol fuj es hogy ez a vilag leggyonyorubb varosa. Hnaja... a kovetkezetesseg sosem volt az erossegem.
Hatranyok kozott tartom szamon az oriasi tomeget, ami engem, mint "helyit", pillanatok alatt fel tud bosszantani. Raadasul vasarnap ert be a Tour de France, ugyhogy meg a szokasosnal is nagyobb volt a felhajtas. De ezen kivul alig lehetetett haladni a Montmartre korul, a Notre Dame-nal mar a bejutasert is sorbanallas volt, stb. stb... Ez persze igy egyaltalan nem hangzik veszesnek, de valamiert en kulonosen nagy stresszhelyzetnek eltem meg, es a Tour de France beerkeztere ki sem mentem a Champs Elysée-re (es mar elore latom, hogy ki lesz az, aki ezt szentsegtoresnek tartja... ;) ).
Na de nem is a kellemetlen a pillanatok itt a fontosak! A fantasztikus az volt, amikor pentek este elvittem a tobbieket a mar-mar klasszikusnak szamito St.Germain negyedbe, megmutattam nekik Sartre, Camus es Beauvoir torzshelyet (La Flore es Les Deux Magots), utana le a Rue de Buci-Rue de la Seine vonalon a Pont des Arts-hoz, vegig a Szajna parton, at a Louvre piramisahoz. A Concorde teren a sajat reszegen-taxit-keritek-mindenki-elott anekdotaimmal szorakoztattam oket, a Grand Palais mellett a Pont de l'Alexandre III-t, az Invalidusokat es az Eiffel tornyot fenykepeztuk ejszakai kivilagitasban, es a Showcase mint a parizsi ejszakai elet egyik fenypontja is bemutatasra kerult. Mig nekem ez mar lassan "rutinna" valik, meg ha ez rosszul is hangzik, addig a barataim az avatatlanok szemevel szemleltek Parizs kincseit. Igy az o racsodalkozasuk es lelkesedesuk ram is atragadt, es friss tekintettel neztem a varosra. Kicsit olyan erzes (nem mintha nagy tapasztalatom lenne e teren) volt, mintha egy hosszu kapcsolatban mar kezded elfelejteni, hogy mit szeretsz a masikban, es egyszer csak hirtelen, valami kulso befolyas hatasara ismet racsodalkozol, hogy mennyire szerencses es szerelmes vagy, mert tied a vilag legcsodalatosabb embere.
Nos, igy ereztem en pentek este, amikor hazaertunk, es ez az erzes a hetvegen csak fokozodott, mert az osszes Parizs Top 10 spotot bejartuk. A teljesseg igenye nelkul voltunk a Montmartre-on Toulose Lautrec, Picasso es Dali (es Amélie Poulain) nyomdokain; a Diadaliven megtalaltuk a Gyor (Raab) feliratot, es racsodalkoztunk a korforgalomra (amiben nekem first-hand vezetesi tapasztalatom van, es erre buszke is vagyok :) ) es a Champs Elysée-re; a Notre Dame-ban rozsaablakokat fenykepeztunk es vizkopoket. A St. Michel etterem-kinalata helyett vegul az otthoni palacsintazast valasztottuk, ahol a - ird es mondd - MAGYAR, FIU baratom vallalta magara a fozest, en pedig a borvasarlast. Az estet a mar emlegetett Ile St. Louis-n fejeztuk be, es ami nekem alap, az nekik "igazi parizsi hangulat" volt - ezuttal azonban en elsosorban arra koncentraltam, hogy a magyar es a francia barataim kozotti kulturalis-nyelvi transition megfeleloen zokkenomentes legyen.
Napirenden volt meg a St. Sulpice, a Da Vinci kod egyik elhiresult szintere, ahol egy kiiras hirdeti, hogy itt keremszepen semmi Rozsavonal vagy Sion rendje nem volt. Integettunk egyet a Magyar Intezetnek a rue Bonaparte-on mielott letelepedtunk volna a Luxemburg kertbe; de az sem tartott sokaig, mert onnan a Marais-ba mentunk falafelt enni, ami az engem latogatoknak egy kihagyhatatlan program. Onnan mar csak egy ugras volt a Place des Vosges es a Bastille, levezeto ital az Oberkampfon, fagyi a Pompidou melletti posztmodern szobros szokokut oldalaban... aztan haza aludni, kimerulten a sok seta es a felfoghatatlan latvany utan.
A tobbieknek meg volt allokepessege a Louvre-on es a Musée d'Orsay-n is keresztulenni magukat, en egyelore tartogatom az eromet, ugyanis a ma tavozok helyett uj baratok jonnek, igy varhatoan a kovetkezo hetvegemet is azzal fogom tolteni, hogy valtakozva dunnyogom az orrom alatt azt, hogy elegem van a turistakbol fuj es hogy ez a vilag leggyonyorubb varosa. Hnaja... a kovetkezetesseg sosem volt az erossegem.
