Ezt Lilla kérdezte, mikor már 3 napja jártuk a várost, és még akkor is nevezetességekbe botlottunk, amikor nem akartunk, de komolyan. Pl. a Panthéonhoz, a Sorbonne-hoz és a St. Sulpice-hez teljesen véletlenül keveredtünk oda, ahogy a Café La Flore és a Café Deux Magot-hoz is (ide járt Camus és Sartre). Gyönyörű az idő, mindenki baguette-tel a hóna alatt rohangál (szóval írnom kell a Francia nők nem híznak írónőjének, hogy az egész könyve egy nagy kamu, de erről később részletesen), mindenki iszonyat trendi (úgyhogy hogy ne lógjunk ki nagyon, mi is gyorsan bevásároltunk egy-két cuccot), és ELKÉPESZTŐEN GYÖNYÖRŰ a város. És tudjátok, vannak olyan helyek, ahol rögtön otthon érzed magad, de van, ahol csak kevésbé. Na, Párizs az első csoportba tartozik, az első pillantásra beleszerettem, olyan, mintha tele lenne ígéretekkel (és jó dolgokkal). Idáig akárhol voltunk, mindenhol megállapítottuk, hogy imádnánk itt lakni, annyira szépek a házak, tiszták az utcák, és mmm de sok minden jóval van körülvéve :). De persze az én környékem is elég jó, 5 perc gyalog az eiffel torony, amit Lilla nagyvonalúan Párizs toronynak hív (az ittenieket pedig parizereknek), de az én utcám elég csendes, viszont minden van, és a lakás nagyon aranyos. Minél több mindent veszek, annál otthonosabban érzem magam, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy WC frissítő is hozzájárul ehhez az érzéshez. Vannak képeim, töltöm fel őket a Facebookra, és rengeteg mesélnivalóm van, hogy hol voltunk, miket láttunk, pl. az első nap kapásból belefutottam Alain Chabat-ba, aki egy igazi CELEB :) és a rue des rosier-i kóser falafelárusnál sorszámot kell húzni, mert akkora a sor, valamint rekord(rövid) idő alatt vettem telefont (kb. 5 perc volt az egész- igen, a lilát), ami miatt kettéálltam a francia ügyintézéstől.

Szóval gyakorlatilag Lillával a de király, de kemény, ezt nem hiszem el, úúú de durva, de szeretnék itt lakni, de honnan van ennyi pénzük, ez mennyire hangulatos hely, ide is menjünk be, úristen, én itt akarok élni mondatoknál nagyon nem jutunk tovább, kissé egyhangú lett a kommunikációnk.

A suli elkezdődött, vannak jóarcok, erről is később részletesen, és bár még csak welcome program van, egyból ránkzúdítottak egy 50 oldalas méthodologie-t, hogyan adjunk elő/írjunk/csináljunk minden egyéb dolgot itt a sciences-pon. szerencsémre a társaim ugyanúgy fölhördültek, mint én, hogy ez mi ez már, de mivel csoportmunka van, legalább ismerkedésre jó lesz. Ez valamit javít a helyzeten, de holnap akkor is könyvtáraznom kell 4 sorstársammal (kanadai*2, német, svéd) a szajna parti séta helyet.

To be continued, csak remélem addig nem felejtem el a dolgokat!! :)

Ja igen és tőlem 2 percre hetente 3szor van piac, és mindenféle hússajthalésegyébcucc van, rengeteg gyönyörű zöldség, gyümölcs és virág, fantasztikus!

Miután a corvinull kivesézte a halvelt, valamint a nemzetközi iroda és az erasmus kérdéseit, most szubjektív leszek, és leírom, nekünk, leendő erasmusosoknak hogy áll a szénánk.
Ezt megelőzően azonban hadd térjek ki egy újabb közgázos fantasztikumra, Az euroatlanti integrációra.
E kedves tárgy diplomácia főszakirányom egyik mellékterméket, melyet eredetileg azért akartam a földbe döngölni, merthogy semmi újat nem nyújt az Európai Uniós alapismeretek v valami hasonló c. tárgyhoz képest. Közben rájöttem, hogy ez így nem lenne korrekt, ezért a következő (költői) kérdéseket fogalmaztam meg:

1. Miért nem azzal kezdjük, hogy értelmezzük azt, hogy mit jelent az euroatlantiság, mi mit értünk alatta, és milyen szempontból vizsgáljuk.

2. Miért érvényesül (itt is) az a tipikus nemzetközis, átkos "multidiszciplináris" megközelítés, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindenből egy kicsit. Veszünk egy kis monetáris integrációt, egy pár állam csatlakozásába részletesen belemegyünk, de néhányat meg minden ok nélkül szóba sem hozunk. Néhánynál a csatlakozást gazdasági oldalról közelítjük meg, másoknál politikai szemszögből. Szólunk a változó preferenciákról és No., Fro. szerepéről, de mintha a Benelux államok és Olaszország nem is létezne. Hangsúlyozzuk az USA szerepét az '50es években, de utána elfelejtjük megemlíteni a későbbiekre nézve.

3. A kötelező olvasmányok szintén "multidiszciplinárisak". Ha az EU külpolt akarjuk tanítani, akkor miért nem tesszük, ilyen címen? CFSP, St. Maló, ilyesmi, ezekről miért feledkezünk meg? Ha pedig átfogóan az eu külkapcsolati rendszeréről, akkor ne hívjuk eu-atlanti integrációnak, mert Japánt nehezen tudom elhelyezni az euroatlanti tengelyen. Ha azonban mégis részletes országtanulmányokat akarunk, akkor mondjuk azt, és legyen a megközelítés is más.

Tehát: ok, ez egy hasznos tárgy. De akkor legyen valami koherens megközelítés a tanár részéről!! Az, hogy milyen szektoriális megállapodások jöttek létre Algéria és az EU vagy MO. és az EU között valóban fontos, de akkor szóljon erről, és ne a külkapcsolatokról (is). Megint az van ugyanis, hogy belekapunk ebbe is, abba is, anélkül, hogy valami mélyebb tudásra tennénk szert. És akkor nem hogy multidiszciplinárisak, hanem semmilyen diszciplinárisak nem leszünk.

Egyébként a kedvenceim a jegyzetből, amiből tanultam:
- "Dánia opta útja..."
- "áki komünoter???"
- [a csatlakozási megállapodásoknál] "screaming??"

tanulság: járj be előadásra, és akkor lesz saját jegyzeted. Továbbá eléggé elgondolkoztam azon, hogy ugyebár a nemzetközisek "napközisek" és csak magolni tudnak. Elég .... érdekes, hogy az a valaki, akiről ezt a barátnőm barátnője lemásolta, negyedévre nem tudta ezeket a (szerintem) alapdolgokat elsajátítani, szóval a napköziseket érő kritikát ilyenkor kicsit jogosnak érzem.

- "sok volt a tehén, de kevés a tej. LOL." (ez egy másik jegyzet)
- "a fritalux kudarcának oka többek között, hogy az emberek azt hitték, hogy egy új hűtőgépmárkáról van szó" (internetes lexikon)

(Az már csak mellékes infó, hogy a kiírt szóbeli helyett ott értesültünk róla, hogy írásbeli lesz, és azt is csak 45 perc késéssel tudtuk elkezdeni. )

A NI-ról annyit, hogy én írtam kedvenc D.-Cs. J.-nak, hogy akkor kérnék egy időpontot, már láttam a neten, hogy kell, mire visszaírt, hogy rosszul értesültem. erre tegnap mondja Judit, hogy ő volt bent, és kiküldték, hogy mi az, hogy időpont nélkül akar bemenni hozzá. Akkor most mi van??
Egyébként hadd idézzem még Martinát, aki a fent említett hölgy emailjére, miszerint elmegy, és ezért lehet, hogy lesznek fennakadások az ügyintézésben, annyit mondott: "eddig sem volt éppen gördülékeny az ügyintézés, akkor ezután mi lesz?!?". Well said.

Továbbá Erasmus tantárgyelfogadtatás címén most éppen a nemzetközi jog a kedvencem, amiből a tanár úr, bár még nincs meg a második féléves magyar tematika, csak részlegesen fogadta el a Sciences-Po-s nki jogomat, mondván, "nem fedi teljesen a magyar tematikát." Hogy mely részeket nem fedi pontosan, arról még később tájékoztat, és különbözetit kell tennem.
Egyébként a tematikáknak 70%-os fedésben kell lenniük (csak). Azt meg főleg nem értem, hogy ha a nálánál jóval idősebb és kvalifikáltabb kollegája, az Oxfordi Egyetem visiting lecturer-je el tudja fogadni az általa oktatott tárggyal minimális átfedésben lévő kinti tárgyamat, mondván "nagyon örül a tárgyválasztásomnak", akkor miért gondolja ez előbbi oktató, hogy én ott kint (4szer annyi idősávban, gyakorlati és elméleti oktatás mellett, háromszor annyi kötelezővel) a corvinusos szintnél alacsonyabban fogom megtanulni a nemzetközi jogot.

Egyáltalán, corvinusos szint a sciences-po-hoz képest??

Újra felfedeztem a negyedikes törikönyv hasznát, pedig azért az nem arról híres, hogy van haszna. De amikor az előadásjegyzet használhatatlan, legalább ad valami tájékozódási pontot.
Anyway, nem ez a lényeg, hanem hogy olvasom itt a XX. századi magyar külpolitikát. Egyrészt (ugyebár ez a könyvsorozat drámai mondatairól és képaláírásairól híres, ami számunkra gimiben Judittal kimeríthetetlen humorforrás volt)találtam egy mondatot, mely szerint:

"Magyarország belső ellentéteitől gyötörten képtelen volt cselekvő külpolitikát folytatni."

Hmm. Ennyi minden nem változott volna lassan már 100 éve? Ja, de. Mostmár nem csak cselekvő külpolitikát nem tudunk folytatni, hanem ez általában minden területre elmondható.

A másik dolog. Ideológia versus raison d'état. A Vix- jegyzék után jött ugyebár Smuts, és felajánlott dolgokat, pl. semleges zóna nk-i felügyelettel, Mo. meghívása a párizsi béketárgyalásokra (!), és egyebek. Erre Kun Bélák: jó, de mi még ezt és ezt is akarjuk (Szeged, Arad - munkástanács létrehozása, stb.). Erre naná, h Smuts fogta magát és hazament (bár meg kell említeni, hogy utána a nagyhatalmak előtt a katonai beavatkozás ellen érvelt).
A kérdés: a raison d'état nem az lett volna, hogy legalább valami minimális érdemi eredményt érjünk el?? Persze, tudom, hogy a kommunisták szemében nem ez a legfontosabb dolog, ugyanakkor miért van az, hogy mind akkor, mind most, minden politikai-stratégiai döntés ennyire ideológiailag átszínezett, és gyakorlatilag SOSEM az érvényesül, hogy racionális mitől lenne jobb az államnak és az ott élő embereknek - illetve a végkimenetel valahogy sosem az, hogy jobb lesz.
Jó, tudom, egyrészt relatív, hogy mi a jó, másrészt ez idealista gondolkodás. És hogy pont ez a lényege az eltérő politikai, elméleti irányzatoknak. De az nagyon megmaradt, amikor Sándor Péter azt mondta poltud szemináriumon, hogy: "minden politikai párt fő célja a Hatalom. Bárki bármit mond, mindig ez van mögötte, ezt ne felejtsétek el".

És akkor ez elvezetne minket az elitek problémájához, amibe nem fogok belemenni, inkább itt egy érdekes cikk:
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/

KÖzben most fejeztem be a Sciences-Po-s kurzusaimra a regisztrálást. A rendszer kész káosz, szerintem még a neptunon is jobban el lehet igazodni, de nem is ez a lényeg.
Röviden csak annyit, hogy a Sciences-Pon van csomó fajta Masters, én a Relations Internationales-t választottam, és azon belül is lehet szakosodni, ott pedig Sécurité Internationale tetszett, de van még csomó féle, akit érdekel: http://www.sciences-po.fr/formation/master_scpo/index.htm

És meglepve látom, hogy a kurzusok 90%-a le van tiltva az erasmusoknak, többek között pl. a legtöbb angol nyelvű kurzus is.
A tárgyfelvételnél pedig azt láttam, hogy gyakorlatilag minimálisan lehetett specializálódni. Azt nem értem, hogy amikor mindenki az Erasmust isteni, hogy lehet menni külföldre, és másik egyetemen tanulni, stb., akkor miért van az, hogy még egy olyan egyetem is, mint a Sciences-Po (amire köztudottan csak mazochisták, karrieristák és frankofilek jelentkeznek) nem enged hozzáférést a legjobb óráihoz. Nyilván nem fognak minket egyenrangúként kezelni egy helyi hallgatóval, akinek "rendes" hallgatói jogviszonya van, de legalább egy jó szinten tarthatnák a hozzáférhető kurzusok számát. Pl. a gazdasági irányultságú szakosodáson (économie de la relation int'l v. valami ilyesmi a neve) gyakorlatilag nem lehetett felvenni órát erasmusosnak, de az angol nyelvű international security specializáción sem. Nem teljesen világos az sem, mi alapján válogatják ki, hogy a külföldi hallgatók mit vehetnek fel, és mit nem.

Mondjuk most így elgondolkodtam, hogy nálunk sem vehetnek fel ugyanolyan tárgyakat az erasmusosok, csak az senkinek nem tűnik fel, merthogy azok magyarul vannak, és ki akarná felvenni. Hm.

Ezek az óráim lesznek:
- Droit Int'l (ez az órám pénteken este 19.15-21.15. között lesz. SZERINTETEK?)
- Phenomene humanitaire (jóóó)
- Droits des conflicts armés (jó kis mellékszakirányba vágó)
- Média et diplomatie, Moyen-Orient (ezt randomra vettem fel, mert már mindegyik választható betelt)
- Le role des ONG.

Elvileg kettő körül derül ki, hogy lehet-e nyelvet felvenni. Ha nem, akkor ideges leszek. Mondjuk hébert pl. nem tanítanak (ami mondjuk azért furcsa, mert koreait pedig igen), úgyhogy hébertanárt valószínűleg ígyis-úgyis keresnem kell, de jó lenne legalább a spanyolt vagy a németet nem elfelejteni.