1
Printemps á Paris (avagy back home)
Nos, megjártam Budapestet és Szegedet, és számomra meglepő módon alig akartam visszajönni.
Igaz, meg kell hagyni, az otthoni egyetemi morál ismét ráébresztett, miért is szeretek külföldön tanulni. Az EÁJT2 vizsgámon a tanárnő, miután megkérdezte, hogy én akkor végülis milyen vizsgára jöttem, az előző órán leadott anyagból kérdezett (annak ellenére, hogy előtte megbeszéltük, hogy én külföldön tanulok), másnap pedig egy hibátlan, minden kérdésre válaszolós Államelmélet vizsga után közölte velem az oktató, hogy "köszönöm kollegina, ez négyes lesz". Persze boldog voltam, hogy ezt a kettőt letudtam, hiszen akkor már harmadik éjszakája alig aludtam. Mielőtt hazamentem, ugyanis, a születésnapomat ünnepeltük a Lizard Lounge nevezetű helyen a Marais-ban, ahol a jóképű pultosfiúk legalább 3 free drinkre meghívtak a főnökkel együtt, a többire pedig a többiek, így rendkívül emelkedett hangulatban telt az este. Annál is inkább, mert Timi és Cili nem csak hogy egy tortát sütöttek nekem, de Yannick-kal készítettek egy fotómontázst, nem tudom, mi a neve, de a lényeg, hogy a sok pici fotóból egy nagy áll össze. Ezt megkoronázta a Joyeux Anniversaire éneklés és még egyéb ajándékok, úgy, hogy a legkedvesebb kinti barátaim mind jelen voltak. Azt hiszem, ennél jobbat senki sem kívánhat.
Tehát kissé kialvatlanul érkeztem haza, amit nagyjából bepótoltam, miközben a polgárjog vizsgára készültem, és lehetetlen jogeseteket oldottam meg a bátyám segítségével. Az öcsémet próbáltam rábírni, hogy tanuljon velem, de szokás szerint ő intézte a bulizás részt, én pedig a tanulást. Ennek eredményeképpen valami egészen hihetetlen módon ötöst kaptam a polgárjog dologi és családi jogi részéből (a szerencsén kívül szerintem kizárólag az segített, hogy annyi ember gondolt rám az smsekből és üzenetekből ítélve), ami kellő elégtétel az előző féléves szégyenletes teljesítményem után. Ami ennél is sokkal boldogabbá tett, az az idő, amit a barátaimmal és a családommal töltöttem. A születésnapi vacsorám a Szeged új elit helyének számító Alabárdosban esett meg, megfelelő mennyiségű bor, pezsgő és parfétorta társaságában; ezt követte a születésnapi ünneplés "reloaded" a Szimplában, ami Párizsból nagyon hiányzik, ahol több-kevesebb ideig a számomra fontos emberek legtöbbje ott volt (már aki Budapesten tartózkodik... az pedig nem sok). Az este végére csak négyen maradtunk, 3 fiú és én, és azt hiszem, itt csak annyit mondanék, hogy kettőkor rendkívül jó hangulatban indultunk haza. Másnap pedig (miután megállítottak az utcán, hogy lefényképezhetnek-e egy divatblognak) stylist küldetésemet teljesítettem Totand mellett (aki a világ legszebb fotókönyvét adta nekem a születésnapomra), ami great fun volt, annak ellenére hogy meglepő módon magamnak nem vettünk semmit. Ezt a szép napot zárta, hogy Kornéllal összetalálkoztam, majd pedig a CEN első estéjén két percenként HÖKös, volt HÖKös és közgázos barátokba futottam, akiket nagyon, nagyon jó volt újra látni.
Szerdán a becsekkolt bőröndöm jócskán tartalmazott hungarikumokat úgy mint szalámi, kolbász, kőrözött, tejföl, anya lekvárja, a szokásos 20 db túrórudi, erős pista, pörkölt krém, vaníliás karika... Ja, és persze a galuskaszaggató, hogy el ne felejtsem. Amikor pedig a reptérbusz meggördült a Porte Maillot (vagy Porta Majonéz, ahogy egyesek nevezik) parkolójába, azon gondolkodtam, hogy ki is volt az a lány, aki nem akart visszajönni.
A város ragyogó napsütéssel és egy vadul integető Timivel fogadott, aki még rózsát is hozott nekem, és a délután további része olyan franciás dolgokat tartogatott a számomra mint eperevés a Mars-mezőn és crepe-ezés a kedvenc iráni bácsimnál. Este Alix, az egyik sciences-pos lány szülinapi buliján voltam a Café Tournesol nevezetű helyen, ami a Montparnasse mellett található Rue de la Gaité egyik nagyon helyes bárja, így azzal a fogadkozással jöttem el, hogy hamarosan a többi helyet is kipróbálom illusztris társaságommal.
Másnap Cilivel bevettük magunkat a konyhámba, és legalább 50 palacsintát sütöttünk két palacsintatortához, mindezt persze úgy, hogy vadul videóztunk az utókor számára. Hétkor pedig, ahogy jó vendégekhez illik, megjelentünk Timinél a Cité Universitaire-ben, ahol a Maison Centrale mögötti Grande Pelouse-on kezdetét vette Timi (utó) szülinapi piknikje, ami később "a nagy zabalás" néven vált ismertté. A két palacsintatortához Tim két almatortát csapott hozzá, de volt ott legalább öt féle sajt, peanut butter, mindeféle svéd finomság, litván és német alkohol (persze a pálinka mellett), magyar bor - a többire nem emlékszem, de megörökítettük a bőség zavarát. Gyönyörű idő volt, fűillat és jó hangulat, hiszen mindenki élményekben gazdagon jött haza a vacances-ról. Így aztán egymás nyakába borulva kérdeztük ki egymást az elmúlt hetek eseményeiről, egy gitár is előkerült, a fiúk elkezdtek focizni, mások pedig a fűben fetrengeni (a házi pálinka hatása). All in all, igazi jó hangulat volt.
Tegnap pedig meglátogattam a sciences-po könyvtárát "mostmár kezdjünk el tanulni" felkiáltással, de csak egy pár, a menekültjogról szóló könyv kivételéig jutottam ahhoz az exposéhoz, amit az egyik csoporttársammal tartok hamarosan. Szintén esedékes egy másik exposé az International Court of Justice és a humanitarian aid kapcsolatáról, valamint egy hét múlva egy ún. gallop d'essai nemzetközi jogból... De egyelőre élvezem a fantasztikus napsütést, ami csak még szívfájdítóbban gyönyörűvé teszi a várost. Fagyit eszek a Mars mezőn, reggeli kávézok Justine, a barátnőm lakásán, aki nem messze lakik tőlem, bejárom a 15. kerületet, a Rue Mouffetard-on vacsorázunk Huub holland barátaival hogy aztán ismét Chez Georges-nál kössünk ki, és jiddis zenére ropjuk. Felfedezem mi az a "fete de jungle á la Bellevilloise" - ma éppen oda tartok, de csak miután vége lett annak a színdarabnak, amit Petrával nézünk. Holnap és holnapután pedig ismét piknik; holnapra ráadásul terveim szerint egy meggyes pite á la hongroise is fog készülni, hiszen ha van valami, amiben a magyar lányok jók....
