A girl can never have too many shoes (or paprika, btw)

E mondatnak a szellemében alakítom a pakolásomat, ami valójában nem túl szerencsés. Egyelőre háború sújtotta övezethez hasonlít a szobám, festőien megbolondítva egy porszívógéppel. Most viszont úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet, hogy összeszedjem magam az utolsó roham előtt, valamint hogy elfogyasszak egy kávét a másnaposságomat enyhítendő. A "búcsúbuliról" (fényképek lsd. FB)legyen elég annyi, hogy kalandos volt, többek között kiderült, hogy kedvenc pultosfiúm, Peti már nem dolgozik az Triplában, de van helyette másik kedves pultosfiú. Megint ismerkedőest volt olyan szempontból, hogy vegyes volt a társaság, de viszonylag jól összejöttek az emberek, és a legfontosabbak számomra (egy-két kivételtől eltekintve) mind ott voltak, aminek nagyon örültem. Az elfogyasztott alkoholmennyiség pedig abban segített, hogy ne sírjam el magam, amikor elköszöntek tőlem.

Összességében a következő mondható el számokban (avagy mi nyomja az erasmusos vállát[fizikai értelemben vagy sem]):

1. Dolgok, amikért nevetségesen sokat fizettem
- 2200 ft Fax postáról külföldre (jó, ez az én hülyeségem volt, elfelejtettem hazavinni a learning agreementet)
- 2600 ft bélyeg, hogy a pázmány a párizsi címemre küldje az értesítést, megkaptam-e a kedvezményes tanrendet
- 1000 ft, hogy a pázmány egyáltalán belenézzen az erre vonatkozó kérelmemre
- xxxxx ft biztosításra, amit végülis Gigire hallgatva az AXA-nál kötöttem

2. Dolgok, amikért nevetségesen sok időt álltam sorba
- 1,5 órát TAJ kártyáért és Eus biztosítási kártyáért
- összesen kb. 1,5 órát a postánál, de ebben nem ez a durva, hanem hogy elmentünk Lillával a Nyugatinál lévőbe, hogy szerezzünk meghatalmazásos papírt, ahol azt mondták, a postás pecsételi le, de elolvastuk a papírt, és láttuk, hogy nem, így következett a Váci utcai, ahol elküldtek minket a Gönczi Pál utcai postába, ahol azt mondták, jobb lenne, ha elmennénk az Ecseri útra, amire mi azt mondtuk, hogy szerintünk meg jobb lenne, ha elintézné ott és akkor, pont.
- 30 percet a TO-n, dehát ez nem újdonság, csak hogy leadjak két papírt.
- 7 napja várok arra, hogy Molnár Tamás válaszoljon arra az emailemre, amiben erre a hétre kértem tőle időpontot letenni a különbözeti vizsgát nemzetközi jog 2-ből(bár nem sorbanállás, de várakozási idő)

3. Dolgok, amik nevetségesen sokan vannak (vagy semmi keresnivalójuk egy bőröndben)

- két 20 kilós és egy 16 kilós bőrönd (ez utóbbit az öcsém hozza utánam)
- 8 doboz gyógyszer (állítom, ha folyamatosan szedném a kintlétem alatt, akkor sem fogyna el)
- 12 pár cipő (emlékszem, a prágai AIPES program alatt az egyik lány magyarázta, hogy 30 pár cipőt hozott, amire majdnem elkezdtünk szörnyűlködni a barátnőimmel, de még mielőtt megtehettük volna, egy másik lány megszólalt: "Csaaaak?" - és komolyan gondolta)
- 5-6 könyv. Ezeknek a számát kellett leginkább leredukálnom, legnagyobb bánatomra, így pl. a szótáraim is itthon maradnak az értelmező kivételével. A héberkönyvemet természetesen viszem, bár szerintem az önmagában van 5 kiló. Szakácskönyvek közül egy Stahl és a Jewish Cookery Bookom jön (nem mintha ebből valaha főztem volna). A regényeket még nem szűrtem át, de tuti, hogy Az Órák velem tart, ahogy az Örkény egypercesek is, de legalábbis egy Eszterházy, valamint még be szeretném fejezni az Ajvét Lugosi Viktóriától, de a Kilenc magyarnak sem értem a végére. Jön Stephen Clarke elmaradhatatlan Talk to the Snail-je, de édesapám viharvert klasszikusát, a Franciaország c. Pannónia kiadványt itthon hagyom, bár a szocialista építészet remekműveinek jobb leírását valószínűleg sehol sem találnám meg. Még az Ida regényén gondolkodom, és a Diadalív árnyékábanon gondolkodtam, de apa rámutatott, hogy egyszerűbb, ha kint megveszem, és akkor végre eredetiben is elolvashatom. Vettem egy angol könyvet, Reading Lolita in Tehran, ami a tomboló Irán- mániámhoz most pont passzol, és állítólag nagyon jó, meg apa a kezembe nyomta Hankiss Elemér Diagnózisok c. művét is, mondván "it's a must". Hmm... Lehet, hogy mégsem 5-6 lesz??
- 20 film és még több zene, mostly az MP3 lejátszómon, többek között olyan klasszikusok, mint a Csinibaba (honvágy esetén tökéletes) és az az Üvegtigris (rosszkedv ellen).
- 1 párna: ki az a hülye rajtam kívül, aki annyira ragaszkodik a párnájához, hogy magával viszi??
- 1 zacskó paprika: ez igazából nem tudom, hogy sok-e vagy kevés. Egy szegedi lány paprika nélkül Párizsban?? Ez még viccnek is rossz. :D
- 2*50 g tea. Újfent: ki az az agyament, aki teát visz Párizsba, amikor így is alig fér be a bőröndjébe? Hiába, a Big Ben teái gyakorlatilag a lónyay str.-i lakás fogalmi elemeivé váltak (for whatever that means), így a tejbubi és az irish morning alap, hogy jön velem. Ráadásul nagyon kedvesek voltak (mint mindig) a teázóban, és azt tanácsolták, látogassam meg a Mariage Freres nevezetű helyet Párizsban, mert ott a legjobb a tea (Maison de thé á Paris depuis 1854, http://www.mariagefreres.com/)

Tehát mint láthatjátok, nagyon nehezen válok meg a szokásos itthoni környezetemtől, bögrétől kezdve mindent magammal szeretnék vinni, de már ruháimat és átválogattam kétszer, hogy kevesebb legyen, úgyhogy valahol meg kell húzni a határt. Csak az a furcsa, hogy bár rengeteg fölsőt, zoknit, szoknyát stb. elpakoltam, még mindig tele vannak a szekrények. Csak tudnám, kinek a ruháival??! :)