Nos, megjártam Budapestet és Szegedet, és számomra meglepő módon alig akartam visszajönni.
Igaz, meg kell hagyni, az otthoni egyetemi morál ismét ráébresztett, miért is szeretek külföldön tanulni. Az EÁJT2 vizsgámon a tanárnő, miután megkérdezte, hogy én akkor végülis milyen vizsgára jöttem, az előző órán leadott anyagból kérdezett (annak ellenére, hogy előtte megbeszéltük, hogy én külföldön tanulok), másnap pedig egy hibátlan, minden kérdésre válaszolós Államelmélet vizsga után közölte velem az oktató, hogy "köszönöm kollegina, ez négyes lesz". Persze boldog voltam, hogy ezt a kettőt letudtam, hiszen akkor már harmadik éjszakája alig aludtam. Mielőtt hazamentem, ugyanis, a születésnapomat ünnepeltük a Lizard Lounge nevezetű helyen a Marais-ban, ahol a jóképű pultosfiúk legalább 3 free drinkre meghívtak a főnökkel együtt, a többire pedig a többiek, így rendkívül emelkedett hangulatban telt az este. Annál is inkább, mert Timi és Cili nem csak hogy egy tortát sütöttek nekem, de Yannick-kal készítettek egy fotómontázst, nem tudom, mi a neve, de a lényeg, hogy a sok pici fotóból egy nagy áll össze. Ezt megkoronázta a Joyeux Anniversaire éneklés és még egyéb ajándékok, úgy, hogy a legkedvesebb kinti barátaim mind jelen voltak. Azt hiszem, ennél jobbat senki sem kívánhat.

Tehát kissé kialvatlanul érkeztem haza, amit nagyjából bepótoltam, miközben a polgárjog vizsgára készültem, és lehetetlen jogeseteket oldottam meg a bátyám segítségével. Az öcsémet próbáltam rábírni, hogy tanuljon velem, de szokás szerint ő intézte a bulizás részt, én pedig a tanulást. Ennek eredményeképpen valami egészen hihetetlen módon ötöst kaptam a polgárjog dologi és családi jogi részéből (a szerencsén kívül szerintem kizárólag az segített, hogy annyi ember gondolt rám az smsekből és üzenetekből ítélve), ami kellő elégtétel az előző féléves szégyenletes teljesítményem után. Ami ennél is sokkal boldogabbá tett, az az idő, amit a barátaimmal és a családommal töltöttem. A születésnapi vacsorám a Szeged új elit helyének számító Alabárdosban esett meg, megfelelő mennyiségű bor, pezsgő és parfétorta társaságában; ezt követte a születésnapi ünneplés "reloaded" a Szimplában, ami Párizsból nagyon hiányzik, ahol több-kevesebb ideig a számomra fontos emberek legtöbbje ott volt (már aki Budapesten tartózkodik... az pedig nem sok). Az este végére csak négyen maradtunk, 3 fiú és én, és azt hiszem, itt csak annyit mondanék, hogy kettőkor rendkívül jó hangulatban indultunk haza. Másnap pedig (miután megállítottak az utcán, hogy lefényképezhetnek-e egy divatblognak) stylist küldetésemet teljesítettem Totand mellett (aki a világ legszebb fotókönyvét adta nekem a születésnapomra), ami great fun volt, annak ellenére hogy meglepő módon magamnak nem vettünk semmit. Ezt a szép napot zárta, hogy Kornéllal összetalálkoztam, majd pedig a CEN első estéjén két percenként HÖKös, volt HÖKös és közgázos barátokba futottam, akiket nagyon, nagyon jó volt újra látni.

Szerdán a becsekkolt bőröndöm jócskán tartalmazott hungarikumokat úgy mint szalámi, kolbász, kőrözött, tejföl, anya lekvárja, a szokásos 20 db túrórudi, erős pista, pörkölt krém, vaníliás karika... Ja, és persze a galuskaszaggató, hogy el ne felejtsem. Amikor pedig a reptérbusz meggördült a Porte Maillot (vagy Porta Majonéz, ahogy egyesek nevezik) parkolójába, azon gondolkodtam, hogy ki is volt az a lány, aki nem akart visszajönni.
A város ragyogó napsütéssel és egy vadul integető Timivel fogadott, aki még rózsát is hozott nekem, és a délután további része olyan franciás dolgokat tartogatott a számomra mint eperevés a Mars-mezőn és crepe-ezés a kedvenc iráni bácsimnál. Este Alix, az egyik sciences-pos lány szülinapi buliján voltam a Café Tournesol nevezetű helyen, ami a Montparnasse mellett található Rue de la Gaité egyik nagyon helyes bárja, így azzal a fogadkozással jöttem el, hogy hamarosan a többi helyet is kipróbálom illusztris társaságommal.

Másnap Cilivel bevettük magunkat a konyhámba, és legalább 50 palacsintát sütöttünk két palacsintatortához, mindezt persze úgy, hogy vadul videóztunk az utókor számára. Hétkor pedig, ahogy jó vendégekhez illik, megjelentünk Timinél a Cité Universitaire-ben, ahol a Maison Centrale mögötti Grande Pelouse-on kezdetét vette Timi (utó) szülinapi piknikje, ami később "a nagy zabalás" néven vált ismertté. A két palacsintatortához Tim két almatortát csapott hozzá, de volt ott legalább öt féle sajt, peanut butter, mindeféle svéd finomság, litván és német alkohol (persze a pálinka mellett), magyar bor - a többire nem emlékszem, de megörökítettük a bőség zavarát. Gyönyörű idő volt, fűillat és jó hangulat, hiszen mindenki élményekben gazdagon jött haza a vacances-ról. Így aztán egymás nyakába borulva kérdeztük ki egymást az elmúlt hetek eseményeiről, egy gitár is előkerült, a fiúk elkezdtek focizni, mások pedig a fűben fetrengeni (a házi pálinka hatása). All in all, igazi jó hangulat volt.

Tegnap pedig meglátogattam a sciences-po könyvtárát "mostmár kezdjünk el tanulni" felkiáltással, de csak egy pár, a menekültjogról szóló könyv kivételéig jutottam ahhoz az exposéhoz, amit az egyik csoporttársammal tartok hamarosan. Szintén esedékes egy másik exposé az International Court of Justice és a humanitarian aid kapcsolatáról, valamint egy hét múlva egy ún. gallop d'essai nemzetközi jogból... De egyelőre élvezem a fantasztikus napsütést, ami csak még szívfájdítóbban gyönyörűvé teszi a várost. Fagyit eszek a Mars mezőn, reggeli kávézok Justine, a barátnőm lakásán, aki nem messze lakik tőlem, bejárom a 15. kerületet, a Rue Mouffetard-on vacsorázunk Huub holland barátaival hogy aztán ismét Chez Georges-nál kössünk ki, és jiddis zenére ropjuk. Felfedezem mi az a "fete de jungle á la Bellevilloise" - ma éppen oda tartok, de csak miután vége lett annak a színdarabnak, amit Petrával nézünk. Holnap és holnapután pedig ismét piknik; holnapra ráadásul terveim szerint egy meggyes pite á la hongroise is fog készülni, hiszen ha van valami, amiben a magyar lányok jók....

Miután a corvinull kivesézte a halvelt, valamint a nemzetközi iroda és az erasmus kérdéseit, most szubjektív leszek, és leírom, nekünk, leendő erasmusosoknak hogy áll a szénánk.
Ezt megelőzően azonban hadd térjek ki egy újabb közgázos fantasztikumra, Az euroatlanti integrációra.
E kedves tárgy diplomácia főszakirányom egyik mellékterméket, melyet eredetileg azért akartam a földbe döngölni, merthogy semmi újat nem nyújt az Európai Uniós alapismeretek v valami hasonló c. tárgyhoz képest. Közben rájöttem, hogy ez így nem lenne korrekt, ezért a következő (költői) kérdéseket fogalmaztam meg:

1. Miért nem azzal kezdjük, hogy értelmezzük azt, hogy mit jelent az euroatlantiság, mi mit értünk alatta, és milyen szempontból vizsgáljuk.

2. Miért érvényesül (itt is) az a tipikus nemzetközis, átkos "multidiszciplináris" megközelítés, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindenből egy kicsit. Veszünk egy kis monetáris integrációt, egy pár állam csatlakozásába részletesen belemegyünk, de néhányat meg minden ok nélkül szóba sem hozunk. Néhánynál a csatlakozást gazdasági oldalról közelítjük meg, másoknál politikai szemszögből. Szólunk a változó preferenciákról és No., Fro. szerepéről, de mintha a Benelux államok és Olaszország nem is létezne. Hangsúlyozzuk az USA szerepét az '50es években, de utána elfelejtjük megemlíteni a későbbiekre nézve.

3. A kötelező olvasmányok szintén "multidiszciplinárisak". Ha az EU külpolt akarjuk tanítani, akkor miért nem tesszük, ilyen címen? CFSP, St. Maló, ilyesmi, ezekről miért feledkezünk meg? Ha pedig átfogóan az eu külkapcsolati rendszeréről, akkor ne hívjuk eu-atlanti integrációnak, mert Japánt nehezen tudom elhelyezni az euroatlanti tengelyen. Ha azonban mégis részletes országtanulmányokat akarunk, akkor mondjuk azt, és legyen a megközelítés is más.

Tehát: ok, ez egy hasznos tárgy. De akkor legyen valami koherens megközelítés a tanár részéről!! Az, hogy milyen szektoriális megállapodások jöttek létre Algéria és az EU vagy MO. és az EU között valóban fontos, de akkor szóljon erről, és ne a külkapcsolatokról (is). Megint az van ugyanis, hogy belekapunk ebbe is, abba is, anélkül, hogy valami mélyebb tudásra tennénk szert. És akkor nem hogy multidiszciplinárisak, hanem semmilyen diszciplinárisak nem leszünk.

Egyébként a kedvenceim a jegyzetből, amiből tanultam:
- "Dánia opta útja..."
- "áki komünoter???"
- [a csatlakozási megállapodásoknál] "screaming??"

tanulság: járj be előadásra, és akkor lesz saját jegyzeted. Továbbá eléggé elgondolkoztam azon, hogy ugyebár a nemzetközisek "napközisek" és csak magolni tudnak. Elég .... érdekes, hogy az a valaki, akiről ezt a barátnőm barátnője lemásolta, negyedévre nem tudta ezeket a (szerintem) alapdolgokat elsajátítani, szóval a napköziseket érő kritikát ilyenkor kicsit jogosnak érzem.

- "sok volt a tehén, de kevés a tej. LOL." (ez egy másik jegyzet)
- "a fritalux kudarcának oka többek között, hogy az emberek azt hitték, hogy egy új hűtőgépmárkáról van szó" (internetes lexikon)

(Az már csak mellékes infó, hogy a kiírt szóbeli helyett ott értesültünk róla, hogy írásbeli lesz, és azt is csak 45 perc késéssel tudtuk elkezdeni. )

A NI-ról annyit, hogy én írtam kedvenc D.-Cs. J.-nak, hogy akkor kérnék egy időpontot, már láttam a neten, hogy kell, mire visszaírt, hogy rosszul értesültem. erre tegnap mondja Judit, hogy ő volt bent, és kiküldték, hogy mi az, hogy időpont nélkül akar bemenni hozzá. Akkor most mi van??
Egyébként hadd idézzem még Martinát, aki a fent említett hölgy emailjére, miszerint elmegy, és ezért lehet, hogy lesznek fennakadások az ügyintézésben, annyit mondott: "eddig sem volt éppen gördülékeny az ügyintézés, akkor ezután mi lesz?!?". Well said.

Továbbá Erasmus tantárgyelfogadtatás címén most éppen a nemzetközi jog a kedvencem, amiből a tanár úr, bár még nincs meg a második féléves magyar tematika, csak részlegesen fogadta el a Sciences-Po-s nki jogomat, mondván, "nem fedi teljesen a magyar tematikát." Hogy mely részeket nem fedi pontosan, arról még később tájékoztat, és különbözetit kell tennem.
Egyébként a tematikáknak 70%-os fedésben kell lenniük (csak). Azt meg főleg nem értem, hogy ha a nálánál jóval idősebb és kvalifikáltabb kollegája, az Oxfordi Egyetem visiting lecturer-je el tudja fogadni az általa oktatott tárggyal minimális átfedésben lévő kinti tárgyamat, mondván "nagyon örül a tárgyválasztásomnak", akkor miért gondolja ez előbbi oktató, hogy én ott kint (4szer annyi idősávban, gyakorlati és elméleti oktatás mellett, háromszor annyi kötelezővel) a corvinusos szintnél alacsonyabban fogom megtanulni a nemzetközi jogot.

Egyáltalán, corvinusos szint a sciences-po-hoz képest??

Pár bejegyzéssel lejjebb az volt a zárósor, hogy hol van a hallgatócentrikusság.
Most ezt kiegészíteném azzal, hogy miért érdeke egy oktatónak, hogy egy elvileg élvezhető, érdekes és hasznos tárgyat teljesen tönkretegyen.

Ez még mindig a magyar külpolitika a XX. században, featuring nemzetközi tanulmányok intézet, természetesen.
A tanár diáit már részleteztem, most ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy Lilla tegnap hajnal 2kor az általam felolvasott teljesen inkoherens, értelmetetlen és nyelvtanilag is helytelen mondatoktól fetrengett a nevetéstől.
Én ezt kevésbé viccesen éltem meg. Első körben vettem egy nagy levegőt, amikor külpolitika címen az új gazdasági mechanizmus belgazdasági hatásait taglalja másfél oldalon keresztül. Másodszor is vettem egy nagy levegőt, amikor a kisebbség helyzetének tárgyalása után minden átmenet nélkül áttértünk a 3 fajta reform modellre egy dia erejéig, s ezt minden logikai kapcsolatot nélkülözve az USA-SZU fegyverkezési versenye követte. Na és akkor itt durrant el az agyam, ugyanis a kedves oktató szisztematikusan détante-ot írt DÉTENTE helyett. Igen, hajnal volt, és fáradt voltam, és frankofón vagyok, de könyörgöm, ez már a negyedikes törikönyvben is alapszó. DÉTENTE. DÉTENTE. DÉTENTE. Jegyezzétek meg. És Clémenceau Clémenceau, nem .... (a rosszat le sem írom), és Franchet d'Esperey pedig így írja a nevét, nem máshogy. Aki ezt tanítja, legalább ilyen minimális dolgokkal legyen tisztában.

Persze ezek apróságok. A nagyobb baj az, hogy a tárgy nem arról szól, amiről kellene, hanem amit a tanár fontosnak tart, vagy amihez ért. Ezzel magyarázható csak, hogy órákon keresztül taglaljuk a békeszerződéseket és a kisebbségek helyzetét a körülöttünk lévő országokban, míg a honi kisebbségekről, a nyugati külkapcsolatokról, a külügyi tárca/hivatal/stb. felépítéséről(!!), a rendszerváltás utáni külpolitikánkról, NATO-EBESZ-ET-CEFTA, stb. szó sem esik. Vagy arról, hogy miért nincs Magyarországnak önálló külpolitikája a revízión és a magyar kisebbségeken kívül, ami, lássuk be, már kezd egy kissé idejétmúlttá válni. Miért nem arról beszélünk, hogy Mo. helye Európában, USA-Oroszo. viszony, érdekrendszerek, hogy hogy néz ki és nézett ki a külpol. irányítás, stb.

A vizsgakérdések tökéletesen mutatják, mennyire nem azon van a hangsúly, amit viszonylag objektíve meg lehetne állapítani, hanem az oktató érdeklődési körén: Osztrák-magyar monarchia (XX.század?? Könyörgöm! 18 év belőle, és már akkor is halódott), osztrák-magyar viszony a 20as években (hah, micsoda felfrissülés), a párizsi béke jóvátételi és kárpótlási vitái (ezzel kapcsolatban tényleg az a legfontosabb, h tudjam, melyik ország mennyit fizet?), 1918/V. néptörvény, a bledi nyilatkozat (1938)... stb. A lényeg, hogy SEMMI, de SEMMI a kommunizmus alatti külpolról 56-on kívül, pedig ott volt Kádár internacionalizmus-realizmus, 64-es fordulat, a prágai tavasz: beavatkozni vagy sem, a 80as évek nyitása, az olajválság külgazdasági hatása (IMF, stb.), a német újraegyesítés és a menekültkérdés, de rendszerváltás után: külkapcsolatok újrarendeződése, EGK, NATO csatlakozás, az EBESZ budapesti alakulóülése, a Velence bizottság, a délszláv válság és Magyarország...
Persze mondjuk ez utóbbiakról nehéz is lett volna úgy kérdezni, hogy nem mondott el semmi érdemit. A Kádár korszak fontos eseményeit pedig nem tudom, miért kell negligálni - a külpolitika szempontjából igenis érdekes, ahogy Kádár a szűk (különösen a Brezsnyev doktrína után) mozgástérben manőverezett, igyekezett összehozni a KGST-s bizniszt meg a nyugati gazdasági támogatást, aztán meg ahogy fokozatosan alakult a nyitás.
Persze, átkos kommunizmus, de könyörgöm, már gimi negyedikben is a 2 vh utáni területi rendezésekről és a kisebbségek rossz sorsáról volt szó, nem lehetne ezen a szemléleten kicsit változtani, akadémikusabbá tenni?
Kérdéseket feltenni?
Új irányt mutatni?
Más kontextusba helyezni?

S tenni mindezt érthetően, átláthatóan, valamilyen rendszer vagy logika alapján haladva, nem pedig előforduló pontatlanságokkal, önmagunk ismétlésével, inkozisztens és inkoherens módon?

Szép is lenne.

(Egyébként aki ismeretlenül erre a blogra tévedne: ez a Corvinusos, alias Közgázon történik meg a Nemzetközi tanulmányok szakon. Tudjátok, ami olyan népszerű. Egészen az első hét végéig...)

Nos, elkezdem megint ezt a blogolást, mert akkora nagy divat lett, és mert hamarosan elmegyek Párizsba, ahonnan pedig képtelen leszek mindenkinek személyre szóló emaileket küldözgetni, így maradni fog ez. Továbbá van egy pár nagyon jó blog a környezetemben, amit ajánlok mindenkinek a figyelmébe.

Per pillanat hulla fáradt vagyok a nemzetközi szervezetek óta tartó vizsgaparától, amit nem enyhít, hogy pénteken pedig fantasztikus magyar külpol XX. század szakirányos tárgy lesz. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, bár nincsenek illúzióim arról, hogy az illetékesek blogot olvasnak:

A TANÁROKNAK IS KELL SZAKMAI KOMMUNIKÁCIÓ ÓRA!!!

Két dolog:

1. Ma a Biztonsági elméletek c. órára írt dolgozatomat kb. egy ponton bírálta Rada és Marton Peti, mégpedig, hogy ne használjak "mi"-t, hanem "én"-t vagy személytelenül fogalmazzak, mert a "mi" egy marxista berögződés, az ő figyelmüket erre a nyugati egyetemeken külön felhívták.
Namármost, ezt nekünk anno szakmai komm-on belénkverték.
Konzekvencia:
(a) Itt az ideje modernizálni a tanári kart, minden tekintetben
(b) Legyen valami egységesen elfogadott munkamódszer, legalább EGY egyetemen belül.

2. A magyar külpolitika c. előadás diái siralmasak. De komolyan. Valaki magyarázza el a nem XXI. századi technológiában szocializálódott oktatóknak, hogy mi a powerpoint lényege!! Nem az, hogy bekopizunk oda egy szöveget, ami aztán olyan kicsit lesz, hogy nem lehet elolvasni. De nem is az, hogy egy tőmondatból áll az egész dia. Vázlat. Annak a vázlata, amit el akarunk mondani. A főbb pontok, fontos adatok.

Hol van itt a hallgató-centrikusság??