Miután a corvinull kivesézte a halvelt, valamint a nemzetközi iroda és az erasmus kérdéseit, most szubjektív leszek, és leírom, nekünk, leendő erasmusosoknak hogy áll a szénánk.
Ezt megelőzően azonban hadd térjek ki egy újabb közgázos fantasztikumra, Az euroatlanti integrációra.
E kedves tárgy diplomácia főszakirányom egyik mellékterméket, melyet eredetileg azért akartam a földbe döngölni, merthogy semmi újat nem nyújt az Európai Uniós alapismeretek v valami hasonló c. tárgyhoz képest. Közben rájöttem, hogy ez így nem lenne korrekt, ezért a következő (költői) kérdéseket fogalmaztam meg:

1. Miért nem azzal kezdjük, hogy értelmezzük azt, hogy mit jelent az euroatlantiság, mi mit értünk alatta, és milyen szempontból vizsgáljuk.

2. Miért érvényesül (itt is) az a tipikus nemzetközis, átkos "multidiszciplináris" megközelítés, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindenből egy kicsit. Veszünk egy kis monetáris integrációt, egy pár állam csatlakozásába részletesen belemegyünk, de néhányat meg minden ok nélkül szóba sem hozunk. Néhánynál a csatlakozást gazdasági oldalról közelítjük meg, másoknál politikai szemszögből. Szólunk a változó preferenciákról és No., Fro. szerepéről, de mintha a Benelux államok és Olaszország nem is létezne. Hangsúlyozzuk az USA szerepét az '50es években, de utána elfelejtjük megemlíteni a későbbiekre nézve.

3. A kötelező olvasmányok szintén "multidiszciplinárisak". Ha az EU külpolt akarjuk tanítani, akkor miért nem tesszük, ilyen címen? CFSP, St. Maló, ilyesmi, ezekről miért feledkezünk meg? Ha pedig átfogóan az eu külkapcsolati rendszeréről, akkor ne hívjuk eu-atlanti integrációnak, mert Japánt nehezen tudom elhelyezni az euroatlanti tengelyen. Ha azonban mégis részletes országtanulmányokat akarunk, akkor mondjuk azt, és legyen a megközelítés is más.

Tehát: ok, ez egy hasznos tárgy. De akkor legyen valami koherens megközelítés a tanár részéről!! Az, hogy milyen szektoriális megállapodások jöttek létre Algéria és az EU vagy MO. és az EU között valóban fontos, de akkor szóljon erről, és ne a külkapcsolatokról (is). Megint az van ugyanis, hogy belekapunk ebbe is, abba is, anélkül, hogy valami mélyebb tudásra tennénk szert. És akkor nem hogy multidiszciplinárisak, hanem semmilyen diszciplinárisak nem leszünk.

Egyébként a kedvenceim a jegyzetből, amiből tanultam:
- "Dánia opta útja..."
- "áki komünoter???"
- [a csatlakozási megállapodásoknál] "screaming??"

tanulság: járj be előadásra, és akkor lesz saját jegyzeted. Továbbá eléggé elgondolkoztam azon, hogy ugyebár a nemzetközisek "napközisek" és csak magolni tudnak. Elég .... érdekes, hogy az a valaki, akiről ezt a barátnőm barátnője lemásolta, negyedévre nem tudta ezeket a (szerintem) alapdolgokat elsajátítani, szóval a napköziseket érő kritikát ilyenkor kicsit jogosnak érzem.

- "sok volt a tehén, de kevés a tej. LOL." (ez egy másik jegyzet)
- "a fritalux kudarcának oka többek között, hogy az emberek azt hitték, hogy egy új hűtőgépmárkáról van szó" (internetes lexikon)

(Az már csak mellékes infó, hogy a kiírt szóbeli helyett ott értesültünk róla, hogy írásbeli lesz, és azt is csak 45 perc késéssel tudtuk elkezdeni. )

A NI-ról annyit, hogy én írtam kedvenc D.-Cs. J.-nak, hogy akkor kérnék egy időpontot, már láttam a neten, hogy kell, mire visszaírt, hogy rosszul értesültem. erre tegnap mondja Judit, hogy ő volt bent, és kiküldték, hogy mi az, hogy időpont nélkül akar bemenni hozzá. Akkor most mi van??
Egyébként hadd idézzem még Martinát, aki a fent említett hölgy emailjére, miszerint elmegy, és ezért lehet, hogy lesznek fennakadások az ügyintézésben, annyit mondott: "eddig sem volt éppen gördülékeny az ügyintézés, akkor ezután mi lesz?!?". Well said.

Továbbá Erasmus tantárgyelfogadtatás címén most éppen a nemzetközi jog a kedvencem, amiből a tanár úr, bár még nincs meg a második féléves magyar tematika, csak részlegesen fogadta el a Sciences-Po-s nki jogomat, mondván, "nem fedi teljesen a magyar tematikát." Hogy mely részeket nem fedi pontosan, arról még később tájékoztat, és különbözetit kell tennem.
Egyébként a tematikáknak 70%-os fedésben kell lenniük (csak). Azt meg főleg nem értem, hogy ha a nálánál jóval idősebb és kvalifikáltabb kollegája, az Oxfordi Egyetem visiting lecturer-je el tudja fogadni az általa oktatott tárggyal minimális átfedésben lévő kinti tárgyamat, mondván "nagyon örül a tárgyválasztásomnak", akkor miért gondolja ez előbbi oktató, hogy én ott kint (4szer annyi idősávban, gyakorlati és elméleti oktatás mellett, háromszor annyi kötelezővel) a corvinusos szintnél alacsonyabban fogom megtanulni a nemzetközi jogot.

Egyáltalán, corvinusos szint a sciences-po-hoz képest??

Pár bejegyzéssel lejjebb az volt a zárósor, hogy hol van a hallgatócentrikusság.
Most ezt kiegészíteném azzal, hogy miért érdeke egy oktatónak, hogy egy elvileg élvezhető, érdekes és hasznos tárgyat teljesen tönkretegyen.

Ez még mindig a magyar külpolitika a XX. században, featuring nemzetközi tanulmányok intézet, természetesen.
A tanár diáit már részleteztem, most ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy Lilla tegnap hajnal 2kor az általam felolvasott teljesen inkoherens, értelmetetlen és nyelvtanilag is helytelen mondatoktól fetrengett a nevetéstől.
Én ezt kevésbé viccesen éltem meg. Első körben vettem egy nagy levegőt, amikor külpolitika címen az új gazdasági mechanizmus belgazdasági hatásait taglalja másfél oldalon keresztül. Másodszor is vettem egy nagy levegőt, amikor a kisebbség helyzetének tárgyalása után minden átmenet nélkül áttértünk a 3 fajta reform modellre egy dia erejéig, s ezt minden logikai kapcsolatot nélkülözve az USA-SZU fegyverkezési versenye követte. Na és akkor itt durrant el az agyam, ugyanis a kedves oktató szisztematikusan détante-ot írt DÉTENTE helyett. Igen, hajnal volt, és fáradt voltam, és frankofón vagyok, de könyörgöm, ez már a negyedikes törikönyvben is alapszó. DÉTENTE. DÉTENTE. DÉTENTE. Jegyezzétek meg. És Clémenceau Clémenceau, nem .... (a rosszat le sem írom), és Franchet d'Esperey pedig így írja a nevét, nem máshogy. Aki ezt tanítja, legalább ilyen minimális dolgokkal legyen tisztában.

Persze ezek apróságok. A nagyobb baj az, hogy a tárgy nem arról szól, amiről kellene, hanem amit a tanár fontosnak tart, vagy amihez ért. Ezzel magyarázható csak, hogy órákon keresztül taglaljuk a békeszerződéseket és a kisebbségek helyzetét a körülöttünk lévő országokban, míg a honi kisebbségekről, a nyugati külkapcsolatokról, a külügyi tárca/hivatal/stb. felépítéséről(!!), a rendszerváltás utáni külpolitikánkról, NATO-EBESZ-ET-CEFTA, stb. szó sem esik. Vagy arról, hogy miért nincs Magyarországnak önálló külpolitikája a revízión és a magyar kisebbségeken kívül, ami, lássuk be, már kezd egy kissé idejétmúlttá válni. Miért nem arról beszélünk, hogy Mo. helye Európában, USA-Oroszo. viszony, érdekrendszerek, hogy hogy néz ki és nézett ki a külpol. irányítás, stb.

A vizsgakérdések tökéletesen mutatják, mennyire nem azon van a hangsúly, amit viszonylag objektíve meg lehetne állapítani, hanem az oktató érdeklődési körén: Osztrák-magyar monarchia (XX.század?? Könyörgöm! 18 év belőle, és már akkor is halódott), osztrák-magyar viszony a 20as években (hah, micsoda felfrissülés), a párizsi béke jóvátételi és kárpótlási vitái (ezzel kapcsolatban tényleg az a legfontosabb, h tudjam, melyik ország mennyit fizet?), 1918/V. néptörvény, a bledi nyilatkozat (1938)... stb. A lényeg, hogy SEMMI, de SEMMI a kommunizmus alatti külpolról 56-on kívül, pedig ott volt Kádár internacionalizmus-realizmus, 64-es fordulat, a prágai tavasz: beavatkozni vagy sem, a 80as évek nyitása, az olajválság külgazdasági hatása (IMF, stb.), a német újraegyesítés és a menekültkérdés, de rendszerváltás után: külkapcsolatok újrarendeződése, EGK, NATO csatlakozás, az EBESZ budapesti alakulóülése, a Velence bizottság, a délszláv válság és Magyarország...
Persze mondjuk ez utóbbiakról nehéz is lett volna úgy kérdezni, hogy nem mondott el semmi érdemit. A Kádár korszak fontos eseményeit pedig nem tudom, miért kell negligálni - a külpolitika szempontjából igenis érdekes, ahogy Kádár a szűk (különösen a Brezsnyev doktrína után) mozgástérben manőverezett, igyekezett összehozni a KGST-s bizniszt meg a nyugati gazdasági támogatást, aztán meg ahogy fokozatosan alakult a nyitás.
Persze, átkos kommunizmus, de könyörgöm, már gimi negyedikben is a 2 vh utáni területi rendezésekről és a kisebbségek rossz sorsáról volt szó, nem lehetne ezen a szemléleten kicsit változtani, akadémikusabbá tenni?
Kérdéseket feltenni?
Új irányt mutatni?
Más kontextusba helyezni?

S tenni mindezt érthetően, átláthatóan, valamilyen rendszer vagy logika alapján haladva, nem pedig előforduló pontatlanságokkal, önmagunk ismétlésével, inkozisztens és inkoherens módon?

Szép is lenne.

(Egyébként aki ismeretlenül erre a blogra tévedne: ez a Corvinusos, alias Közgázon történik meg a Nemzetközi tanulmányok szakon. Tudjátok, ami olyan népszerű. Egészen az első hét végéig...)