Nos, megjártam Budapestet és Szegedet, és számomra meglepő módon alig akartam visszajönni.
Igaz, meg kell hagyni, az otthoni egyetemi morál ismét ráébresztett, miért is szeretek külföldön tanulni. Az EÁJT2 vizsgámon a tanárnő, miután megkérdezte, hogy én akkor végülis milyen vizsgára jöttem, az előző órán leadott anyagból kérdezett (annak ellenére, hogy előtte megbeszéltük, hogy én külföldön tanulok), másnap pedig egy hibátlan, minden kérdésre válaszolós Államelmélet vizsga után közölte velem az oktató, hogy "köszönöm kollegina, ez négyes lesz". Persze boldog voltam, hogy ezt a kettőt letudtam, hiszen akkor már harmadik éjszakája alig aludtam. Mielőtt hazamentem, ugyanis, a születésnapomat ünnepeltük a Lizard Lounge nevezetű helyen a Marais-ban, ahol a jóképű pultosfiúk legalább 3 free drinkre meghívtak a főnökkel együtt, a többire pedig a többiek, így rendkívül emelkedett hangulatban telt az este. Annál is inkább, mert Timi és Cili nem csak hogy egy tortát sütöttek nekem, de Yannick-kal készítettek egy fotómontázst, nem tudom, mi a neve, de a lényeg, hogy a sok pici fotóból egy nagy áll össze. Ezt megkoronázta a Joyeux Anniversaire éneklés és még egyéb ajándékok, úgy, hogy a legkedvesebb kinti barátaim mind jelen voltak. Azt hiszem, ennél jobbat senki sem kívánhat.

Tehát kissé kialvatlanul érkeztem haza, amit nagyjából bepótoltam, miközben a polgárjog vizsgára készültem, és lehetetlen jogeseteket oldottam meg a bátyám segítségével. Az öcsémet próbáltam rábírni, hogy tanuljon velem, de szokás szerint ő intézte a bulizás részt, én pedig a tanulást. Ennek eredményeképpen valami egészen hihetetlen módon ötöst kaptam a polgárjog dologi és családi jogi részéből (a szerencsén kívül szerintem kizárólag az segített, hogy annyi ember gondolt rám az smsekből és üzenetekből ítélve), ami kellő elégtétel az előző féléves szégyenletes teljesítményem után. Ami ennél is sokkal boldogabbá tett, az az idő, amit a barátaimmal és a családommal töltöttem. A születésnapi vacsorám a Szeged új elit helyének számító Alabárdosban esett meg, megfelelő mennyiségű bor, pezsgő és parfétorta társaságában; ezt követte a születésnapi ünneplés "reloaded" a Szimplában, ami Párizsból nagyon hiányzik, ahol több-kevesebb ideig a számomra fontos emberek legtöbbje ott volt (már aki Budapesten tartózkodik... az pedig nem sok). Az este végére csak négyen maradtunk, 3 fiú és én, és azt hiszem, itt csak annyit mondanék, hogy kettőkor rendkívül jó hangulatban indultunk haza. Másnap pedig (miután megállítottak az utcán, hogy lefényképezhetnek-e egy divatblognak) stylist küldetésemet teljesítettem Totand mellett (aki a világ legszebb fotókönyvét adta nekem a születésnapomra), ami great fun volt, annak ellenére hogy meglepő módon magamnak nem vettünk semmit. Ezt a szép napot zárta, hogy Kornéllal összetalálkoztam, majd pedig a CEN első estéjén két percenként HÖKös, volt HÖKös és közgázos barátokba futottam, akiket nagyon, nagyon jó volt újra látni.

Szerdán a becsekkolt bőröndöm jócskán tartalmazott hungarikumokat úgy mint szalámi, kolbász, kőrözött, tejföl, anya lekvárja, a szokásos 20 db túrórudi, erős pista, pörkölt krém, vaníliás karika... Ja, és persze a galuskaszaggató, hogy el ne felejtsem. Amikor pedig a reptérbusz meggördült a Porte Maillot (vagy Porta Majonéz, ahogy egyesek nevezik) parkolójába, azon gondolkodtam, hogy ki is volt az a lány, aki nem akart visszajönni.
A város ragyogó napsütéssel és egy vadul integető Timivel fogadott, aki még rózsát is hozott nekem, és a délután további része olyan franciás dolgokat tartogatott a számomra mint eperevés a Mars-mezőn és crepe-ezés a kedvenc iráni bácsimnál. Este Alix, az egyik sciences-pos lány szülinapi buliján voltam a Café Tournesol nevezetű helyen, ami a Montparnasse mellett található Rue de la Gaité egyik nagyon helyes bárja, így azzal a fogadkozással jöttem el, hogy hamarosan a többi helyet is kipróbálom illusztris társaságommal.

Másnap Cilivel bevettük magunkat a konyhámba, és legalább 50 palacsintát sütöttünk két palacsintatortához, mindezt persze úgy, hogy vadul videóztunk az utókor számára. Hétkor pedig, ahogy jó vendégekhez illik, megjelentünk Timinél a Cité Universitaire-ben, ahol a Maison Centrale mögötti Grande Pelouse-on kezdetét vette Timi (utó) szülinapi piknikje, ami később "a nagy zabalás" néven vált ismertté. A két palacsintatortához Tim két almatortát csapott hozzá, de volt ott legalább öt féle sajt, peanut butter, mindeféle svéd finomság, litván és német alkohol (persze a pálinka mellett), magyar bor - a többire nem emlékszem, de megörökítettük a bőség zavarát. Gyönyörű idő volt, fűillat és jó hangulat, hiszen mindenki élményekben gazdagon jött haza a vacances-ról. Így aztán egymás nyakába borulva kérdeztük ki egymást az elmúlt hetek eseményeiről, egy gitár is előkerült, a fiúk elkezdtek focizni, mások pedig a fűben fetrengeni (a házi pálinka hatása). All in all, igazi jó hangulat volt.

Tegnap pedig meglátogattam a sciences-po könyvtárát "mostmár kezdjünk el tanulni" felkiáltással, de csak egy pár, a menekültjogról szóló könyv kivételéig jutottam ahhoz az exposéhoz, amit az egyik csoporttársammal tartok hamarosan. Szintén esedékes egy másik exposé az International Court of Justice és a humanitarian aid kapcsolatáról, valamint egy hét múlva egy ún. gallop d'essai nemzetközi jogból... De egyelőre élvezem a fantasztikus napsütést, ami csak még szívfájdítóbban gyönyörűvé teszi a várost. Fagyit eszek a Mars mezőn, reggeli kávézok Justine, a barátnőm lakásán, aki nem messze lakik tőlem, bejárom a 15. kerületet, a Rue Mouffetard-on vacsorázunk Huub holland barátaival hogy aztán ismét Chez Georges-nál kössünk ki, és jiddis zenére ropjuk. Felfedezem mi az a "fete de jungle á la Bellevilloise" - ma éppen oda tartok, de csak miután vége lett annak a színdarabnak, amit Petrával nézünk. Holnap és holnapután pedig ismét piknik; holnapra ráadásul terveim szerint egy meggyes pite á la hongroise is fog készülni, hiszen ha van valami, amiben a magyar lányok jók....

Gondoltam, a hétvégén pótlom az elmaradásomat az emailek és egy konzisztens blog terén, de persze még a házit is az utolsó utáni pillanatban csináltam meg, nemhogy ezt.

Röviden összefoglalva (természetesen) szuper volt a hétvége, és valamennyire ki is aludtam magam. Szombat délelőtt megvettem a maradék hiányzó cuccokat, ami kb. az egész délelőttömet elvitte, délután aludtam, és este elmentünk az Ile de la Citére inni. Úgyhogy a francia borokat bátran mondhatom, leteszteltem, nem mintha nagy szakértő lennék. Én egy olyan fehérbort vettem, ami chardonnay és még 2 típus keveréke volt, és nagyon finom, csekély 5 euróért, de láttam kb. 105-ért is, úgyhogy lehet válogatni. Ma meg bejártam a Montparnasse temetőt, ahol legnagyobb meglepetésemre sok zsidó sírt is találtam (és mindenféle távol-keleti is, ezt hozzá kell tennem). Nem tudtam, hogy vegyes temető is létezik, úgy látszik, ez ilyen. A "celeb" sírokat nem is kerestem, inkább csak a hangulatért mentem. (Gyönyörű az idő, egyébként, és élvezet sétálni, csak már a lábam lejártam.) Útközben belebotlottam a csillagvizsgálóba (L'Observatoire), ami immár megszokott módon monumentális, és teljesen véletlenül abba a házba, ahol Simone de Beauvoir lakott. Utána elmetróztam a Latin negyedbe extra pitát enni, ami olyan, mint a mi gyros-unk, csak telenyomják sültkrumplival, és akkora adag, hogy utána nem tudsz megmozdulni. Szintén véletlenül belebotlottam abba a házba, ahol Picasso lakott, ami rögtön azzal szemben van, ahol XIII. Lajost királlyá kiáltották ki. Egészen elképesztő, mert nem csak hogy gyönyörűek a házak, de minden sarkon egy újabb látnivaló vár, és én egyre attól félek, hogy egyszer valakinek/valaminek neki fogok menni, mert mindig felfelé nézelődök, és nem előre.
Miután végigsétáltam a Szajna parton a Notre Dame környékén, megtaláltam a Mariage Freres boltot is, Timivel már megbeszéltük, hogy beülünk, és sétáltam egy csomót a Sorbonne környékén, ahonnan a St. Germainben lyukadtam ki (kb. minden út oda vezet). Elég érdekes, hogy iszonyat nagy itt a nyüzsgés vasárnap is, de csak bizonyos részeken, tudsz úgy végigmenni egy utcán, hogy nem jön szembe semmi, de ha eggyel lejebb mész, mozdulni sem bírsz a tömegtől.
Utána pedig elindultam a Place d'Italie-ra, ahol a mozi előtti találka volt, de közben véletlenül a Jardin des Plantes-be futottam bele, és ha már ott voltam, hát átsétáltam rajta, ha azt mondom, fantasztikus, azt mondjátok, unalmas vagyok.

A többiekkel egyébként Cédric Clapisch Paris c. filmjét néztük, teljesen hihetetlen még mindig, hogy én abban a városban lakom, amit a filmben láttam. Soha nem éreztem még így egy hely iránt szerintem, még Barcelona esetében sem, amiért pedig tényleg odavoltam. Kb. olyan, mint amikor az ember szerelmes valakibe, nem tudunk meglenni nélküle, és csak az élvezetet jelent, ha az utcán sétálhatok, nézelődök az ablakomból, stb.

Egyébként a közös mozizást én szerveztem, és a végére kb. 20 gyűltünk össze, és mindenki nagyon köszönte, mert tök jól sült el, szokásosan jó társaság gyűlt össze, akikkel egyébként is összejártunk a héten. Én 15 jegyet vettem elővételben, és féltem, hogy nem fog elfogyni, ehelyett még kb. 8-at kellett venni, és befoglaltuk a legjobb helyeket. Sciences-Po invasion!
Mozi után beültünk egy kis brasserie-be, ahol a pultos bácsi jó policy-jének hála mindenkinek jutott hely, sör, moules et frites (kagyló és sültkrumpli)és ingyen crepes. Ráadásul elkezdett nekünk magyarázni egy kicsit a negyedről, viccelődött, és megadta a barátja bárjának a címét, ami itt van a környékemen. Úgyhogy aztán mindenki teli hassal, elégedetten és jókedvűen távozott... hogy befejezze a holnapi háziját.

Ami a divatszekciót illeti, a legnagyobb bók, amit idáig kaptam, az a "You look like a parisienne" volt egy torontói csajtól, aminek nagyon örültem, bár én még mindig úgy érzem, van mit vásárolni... :) Ami a meglepő, hogy itt még a könyvtáros kisasszony is Dior szemüveget hord, amik kb. 200 eurónál kezdődnek... És a táskákról nem is beszélek.

Bevásároltam újságokból is, a napilapok szerencsére ingyen járnak a suliba, de vettem egy Le philosophe nevű hetilapot, amiben külön dossier van Izraelről, Amos Oz és ilyesmi, nagyon érdekes, és van benne egy pár francia gondolkodó, akitől jó lenne beszerezni ezzel kapcsolatos műveket. Aztán megvettem a Studiot is, ami egy mozimagazin, benne külön melléklettel az Oscarról és a Césarról (amit egyébként láttunk Timivel, mármint elmentünk a vörös szőnyeg mellett, ahol tömeg vártak a hírességekre) és egy hosszú cikkel a Kite Runner-ről, ami remélhetőleg a következő film lesz, amit megnézek.
Egyébként voltunk a suli könyvtárában, természetesen a szegedi sokkal jobb in terms of építészet és technológia (alig van valami komputerizálva), de a könyvektől kb. már most kettéálltam, pedig kb. alig láttam valamit. Ami vicces volt, hogy levittek minket a pincébe, ahol a könyvek vannak, és láttuk, ahogy a csöveken keresztül kis kapszulákba dobozolva megérkeznek a kikérő papírok. Tisztára Charlie és a csokigyár.

Ja és voltunk a suli étkezdében is, ami valami fura kártyával működik, amit fel kell tölteni. Ezeknek a mindenük a kártya és a feltöltés, még egy ún. mobicarte-ot is be kell szereznem a metróhoz, mert arra kell feltölteni a pénzt bérlet helyett, ráadásul a kölcsönzős bicikliket is azzal lehet használni - márpedig ha szép idő lesz, nekem feltett szándékom bicajjal járni a suliba (egyébként szerintem Budapesthez képest jobb itt a biciklis közlekedés).

Azt hiszem ezek voltak a legfontosabb és legérdekesebb dolgok. Elnézést kérek azoktól, akiknek emaillel lógok, igyekszem behozni a lemaradásom. Kárpótlásul (?) álljon itt pár kép.

Végre végre vége, úgyhogy most itthon (Szegeden) lógatom a lábam, azaz... sütit sütök (az all-time favourite Londoni szelet után Rugelach-ot, csak sajnos kifolyt belőle a lekvár, és én maradok anya almás sütijénél. Szombaton pedig híííííres halászlevet megyünk enni, "last meal before I go" jelszóval, hogy nehogy halászlé-megvonási tüneteim legyenek odakint), olvasok (egy nagyon jó könyvet, Merde Actually. Angol pasas kikerül Párizsba, és a franciák megkeserítik-édesítik az életét. Hangulatcsinálónak tökéletes. Utána pedig jön Kati Marton új könyve, a Kilenc magyar, amit apa vett meg nekem , az én legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre, és Benazir Bhutto önéletrajza), a régi sulimba is bementem, hogy a kedvenc tanáraimmal beszélgessek, és további régi és rég nem látott barátokkal tervezem találkozni, valamint rengeteget aludni. Holnap este rewind buli lesz a JATE-ban, ahol valószínűleg az éves Jägerezésünket fogjuk megejteni Lillával, aki szintén átment mindenből. A BME-en ám!! Épszerk 3-ból és 4-ből is!

Egyébként végül az euroatlanti integráció jegyemet csak hosszas harc után sikerült megszereznem, de a vártnál jobb lett, úgyhogy megérte. Alkotmányjogból pedig röpke háromnegyed órás késés után érkezett meg a tanár úr, és ment a szokásos "engem így meg úgy vágott ki, pedig csomó mindent tudtam" dolog, de viszonylag okés volt a bácsi, magyarázott is egy csomó mindent, ami kifejezetten tetszett a polgárjogos "a kollokvium nem erre való [mikor megkértem, hogy mondja el, hogy mégis mi az, amit el kellett volna mondanom]".

Ági barátnőmmel aznap egy sírós-nevetős filmmel ünnepeltünk, a P.S. I love you-val, amit mindenkinek melegen ajánlok, mert tényleg megéri megnézni, van benne egy kis életbölcsesség, sok jó humor, zene, szép cipők és ruhák (for the girls) és két iszonyatosan helyes ír főszereplő srác ( hmm... for the girls again!).
Komolyabb kategóriában pedig a 160 perces Kusturica film, az Underground a favorit, szintén a keserédes humora és a hihetetlen jó ötlet, rendezés, szereplők és "mondanivalója" (bár ez cliché) miatt.

Addig is nálam a Pop, csajok satöbbi (innen a cím) után az Amerikai gengszter, a Kasszandra álma, az Atonement, a Gyávák és Hősök és a Studio 54 van soron, levezetésnek pedig megnézem az Ördög Pradat viselt, amiért lehet elítélni, de ennyi fárasztó agymunka után kell a sok szép ruha látványa, de leginkább New Yorké, ami mostanában nagyon mozgatja a fantáziámat.

Ha pedig a dream destination-ök jöttek szóba, a P.S.... után feltett szándékom ír férjet találni, de legalábbis szeretőt :), ezért most jegyet keresek Dublinba vagy Corkra. Totandtól kaptam egy könyvet régebben, McCarthy's pub a címe. McCarthy nem egy Victor Hugo, de amit ír, az hihetetlenül vicces ÉS emellett informatív, úgy mutatja be a helyeket, hogy az ember sokkal többet kap, mint egyszerű turistaként. Már az is nagy kedvet csinált egy ír túrához, hát még Scarlett O'Hara írországi kalandjai (bohó ifjúságom egyik kedvenc olvasmánya, hiába)! :)

Márkkal pedig Iránba tervezünk menni, de legnagyobb felháborodásomra oda nincsen fapados!! :) Így amellett, hogy apukám félti az életemet (ezért nem mehetek Izraelbe semmi, dream dest. No.1.), az is problémaként merül fel, hogy drága a jegy. De egy közel-keleti túra akkor is tervbe van, ami késik, nem múlik.