0
Második hét: 14 juillet
A parizsi nyaram mostmar kezd full speeddel beindulni, bar az idojaras inkabb osznek erzi magat, es hol esik, hol meg fulledt meleg van. Igy a beprogramozott piknikek van, hogy esoben vegzodnek, vagy pedig hazibuliva alakulnak. Na de mindent szepen sorjaban.
Mivel vegre semmi dolgom nem volt hosszu ido ota eloszor a szombatomat a kulturalis shabbat jegyeben :) a Pompidou kozpontban toltottem, az emlegetett Kandinsky es Calder kiallitassal – a muzeum maga fantasztikus, de tul sok volt a turista (ez viszont a nyari parizsi trademarkja, ugyhogy kezdek beletorodni).
Na, tehat ott tartottam, hogy Pompidou, utana vegig a rue de Rivolin, a Louvre mellett, keresztul a Jardin des Tuileries-n, ahol most valami improvizalt vidamkertet allitottak fel, oriaskerekkel, hullamvasuttal, meg mindennel, ami a nep szorakoztatasahoz kell. XIV. Lajos szegeny szobrai meg csak neznek.
A delutani sutisutes utan a Porte de Clignancourt-hoz mentem hazibuliba; ez Parizs eszaki reszen van, es itt lottek le a hires gengsztert, Messrine-t, akinek az eletebol nemreg szuletett film a hihetlen Vincent Cassel foszereplesevel. Otthon is ment, mindenkinek ajanlom. Eliszogattunk a tetoteraszon, szemben a Sacré Coeur-rel, majd leleptem, hogy tovabbmenjek az Ile St. Louis-ra egy masik barati tarsasagom piknikjehez csatlakozni. A Szajna partra ezen a kis szigeten egy olyan kerten keresztul lehet lejutni, amit estere lezarnak, igy a keritest atugorva jutottam be, es onnan mentem le, ahol a tobbiek vartak, es ahhonnan szembol az Arab Vilag Intezet es a Modern Szoborpark latszik – ez utobbinal minden este mas tancest van egesz nyaron, szamba, rumba, tango… elo zenevel… Szoval ott iszogattunk, mikor egyszercsak megjelent negy varosor, hogy mit keresunk itt, a park mar reg bezart. Mi persze mondtuk, hogy nem vagyunk parizsiak (en voltam az egyetlen, aki nem parizsi), es hogy a zaras elott erkeztunk, es nem tudtuk… satobbi. Akkor a rendor nagylelkuen azt mondta, hogy rendben, akkor csak ket szobali figyelmeztetest kapunk: egy, mert a park mar bezart, ketto, mert kozteren alkoholizalunk, es most leszunk szives innen kotrodni. Igazabol kb orulthettunk, hogy ennyivel megusztuk, foleg a barataim, akik kozul az egyik mar volt a hires-neves garde à vue-ben tobbszor (kb elozetes letartoztatas), amita z itteni rendorok eloszeretettel alkalmaznak barmikor barmire, tuntetes, bulik, stb alkalmaval. Anelkul, hogy reszletesebben kifejetenem, Sarkozy-t nem veletlenul vadoljak azzal, hogy rendorallamot csinal franciaorszagbol….
Vasarnap a Luxembourg kertben suttettem a hasam, utana pedig egy masik, gyonyoru, eldugott kis kertben a St. Germain negyedben, es azon elmelkedtem, h mit keresnek siralyok vasarnap delutan parizs elokelo belvarosaban (merthogy egy csomoan ott repkedtek felettem).
Hetfon senki nem dolgozott, mert masnap julius 14 –e volt, es a franciak imadjak “faire le pont”, vagyis kivenni a plusz egy napot, es lelepni videkre – es itt aztan nincs olyan helyette, hogy akkor szombaton dolgozunk. A lakotarsam szulinapi bulija egy tipikus francia “hazibuli” modell volt ismet csak, rengeteg kaja, sok bor, minden mertekkel, es mindenki haza az utolso metroval. (No judgement….) A nagy franciasag jegyeben a julius 14-emet en az Arab Vilag Intezeteben kezdtem egy palesztin modern muveszeti kiallitassal, aztan ismet csak Szajna part, ezuttal a Notre Dame fele, St. Michel es a Latin negyed, rengeteg turista es boquinistes (konyvarus), gyros es falafel mindenutt, na meg persze raquelette es cuisine traditionnel française…
De az este volt a legjobb, amikor felmasztunk az egyik baratom hetedik emeleti lakasaba a cseledfeljaron, szereztunk egy letrat, kitettuk a tetore, kimasztunk az ablakon es fel a tetore, es ta-da…. Ott volt egesz parizs a szemunk elott. En persze eloszor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, annyira teriszonyom volt, de amikor elhelyezkedtunk egy uveg borral, es az egyik srac elkezdett gitarozni, korulottem pedig a parizsi tetok, hatam mogote a Sacré Coeur, elottem az eiffel torony es jobbra a la défense, akkor ugy gondoltam, hogy ennel tokeletesebb este nem letezik. A feloras unnepi tuzijatek fantasztikus volt, sajnos nem tudom eleg jol leirni nektek, de ha minden igaz, kapok kepeket, es akkor felteszem. Jott az Eiffel toronybol, elotte, mogule, kek, feher, piros, arany…. Szoval fantasztikus volt. Az egesz annyira keptelenul gyonyoru volt, ott a hazteton a legjobb itteni barataimmal, hogy alig tudtam felfogni. Meg most is olyan, mintha egy film lett volna….
Mivel vegre semmi dolgom nem volt hosszu ido ota eloszor a szombatomat a kulturalis shabbat jegyeben :) a Pompidou kozpontban toltottem, az emlegetett Kandinsky es Calder kiallitassal – a muzeum maga fantasztikus, de tul sok volt a turista (ez viszont a nyari parizsi trademarkja, ugyhogy kezdek beletorodni).
Na, tehat ott tartottam, hogy Pompidou, utana vegig a rue de Rivolin, a Louvre mellett, keresztul a Jardin des Tuileries-n, ahol most valami improvizalt vidamkertet allitottak fel, oriaskerekkel, hullamvasuttal, meg mindennel, ami a nep szorakoztatasahoz kell. XIV. Lajos szegeny szobrai meg csak neznek.
A delutani sutisutes utan a Porte de Clignancourt-hoz mentem hazibuliba; ez Parizs eszaki reszen van, es itt lottek le a hires gengsztert, Messrine-t, akinek az eletebol nemreg szuletett film a hihetlen Vincent Cassel foszereplesevel. Otthon is ment, mindenkinek ajanlom. Eliszogattunk a tetoteraszon, szemben a Sacré Coeur-rel, majd leleptem, hogy tovabbmenjek az Ile St. Louis-ra egy masik barati tarsasagom piknikjehez csatlakozni. A Szajna partra ezen a kis szigeten egy olyan kerten keresztul lehet lejutni, amit estere lezarnak, igy a keritest atugorva jutottam be, es onnan mentem le, ahol a tobbiek vartak, es ahhonnan szembol az Arab Vilag Intezet es a Modern Szoborpark latszik – ez utobbinal minden este mas tancest van egesz nyaron, szamba, rumba, tango… elo zenevel… Szoval ott iszogattunk, mikor egyszercsak megjelent negy varosor, hogy mit keresunk itt, a park mar reg bezart. Mi persze mondtuk, hogy nem vagyunk parizsiak (en voltam az egyetlen, aki nem parizsi), es hogy a zaras elott erkeztunk, es nem tudtuk… satobbi. Akkor a rendor nagylelkuen azt mondta, hogy rendben, akkor csak ket szobali figyelmeztetest kapunk: egy, mert a park mar bezart, ketto, mert kozteren alkoholizalunk, es most leszunk szives innen kotrodni. Igazabol kb orulthettunk, hogy ennyivel megusztuk, foleg a barataim, akik kozul az egyik mar volt a hires-neves garde à vue-ben tobbszor (kb elozetes letartoztatas), amita z itteni rendorok eloszeretettel alkalmaznak barmikor barmire, tuntetes, bulik, stb alkalmaval. Anelkul, hogy reszletesebben kifejetenem, Sarkozy-t nem veletlenul vadoljak azzal, hogy rendorallamot csinal franciaorszagbol….
Vasarnap a Luxembourg kertben suttettem a hasam, utana pedig egy masik, gyonyoru, eldugott kis kertben a St. Germain negyedben, es azon elmelkedtem, h mit keresnek siralyok vasarnap delutan parizs elokelo belvarosaban (merthogy egy csomoan ott repkedtek felettem).
Hetfon senki nem dolgozott, mert masnap julius 14 –e volt, es a franciak imadjak “faire le pont”, vagyis kivenni a plusz egy napot, es lelepni videkre – es itt aztan nincs olyan helyette, hogy akkor szombaton dolgozunk. A lakotarsam szulinapi bulija egy tipikus francia “hazibuli” modell volt ismet csak, rengeteg kaja, sok bor, minden mertekkel, es mindenki haza az utolso metroval. (No judgement….) A nagy franciasag jegyeben a julius 14-emet en az Arab Vilag Intezeteben kezdtem egy palesztin modern muveszeti kiallitassal, aztan ismet csak Szajna part, ezuttal a Notre Dame fele, St. Michel es a Latin negyed, rengeteg turista es boquinistes (konyvarus), gyros es falafel mindenutt, na meg persze raquelette es cuisine traditionnel française…
De az este volt a legjobb, amikor felmasztunk az egyik baratom hetedik emeleti lakasaba a cseledfeljaron, szereztunk egy letrat, kitettuk a tetore, kimasztunk az ablakon es fel a tetore, es ta-da…. Ott volt egesz parizs a szemunk elott. En persze eloszor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, annyira teriszonyom volt, de amikor elhelyezkedtunk egy uveg borral, es az egyik srac elkezdett gitarozni, korulottem pedig a parizsi tetok, hatam mogote a Sacré Coeur, elottem az eiffel torony es jobbra a la défense, akkor ugy gondoltam, hogy ennel tokeletesebb este nem letezik. A feloras unnepi tuzijatek fantasztikus volt, sajnos nem tudom eleg jol leirni nektek, de ha minden igaz, kapok kepeket, es akkor felteszem. Jott az Eiffel toronybol, elotte, mogule, kek, feher, piros, arany…. Szoval fantasztikus volt. Az egesz annyira keptelenul gyonyoru volt, ott a hazteton a legjobb itteni barataimmal, hogy alig tudtam felfogni. Meg most is olyan, mintha egy film lett volna….
