0
Az utolsó hónapok Parizsban
2008 majusa ota itt egy bejegyzes sem szuletett, viszont tekintve, hogy hamarosan "orokre" (?) elhagyom a fovarost, igenyem tamadt ra, hogy ismet megorokitsem az elmenyeimet. Hat ime....
Szoval aki meg nem ertesult volna, rendben megerkeztem, bar a repterrol meg inteztem egy telefont, hogy biztos nem fordulhatnek vissza. Raadasul kesett a gep, szoval en ezt is isteni jelnek vettem :) Na de vegulis felszalltam, az irie maffia nevu zenekar tagjaival egyutt, es ok, meg a hulla faradtsagom segitettek àt azon, hogy az utazast szomorkodas nelkul toltsem el.
Sandrine, a lakotarsam a nyakamba ugrott, amikor meglatott, es tokre orult nekem, a szobam a regi, semmi nem valtozott a lakasban sem, csak a novenyek haltak meg, de sebaj, vettunk ujakat. Vasarnap delutan elmentem setalni az egyik kedvenc kornyekemre, a St. Germain negyedbe, a Luxemburg kert fele, elveztem a napsutest, es azt haluztam, hogy magyarul beszelnek korulottem az emberek – ez eleg fura volt. A vasarnap esti nagy baratokkal valo egymasra talalasbol persze semmi nem lett, mert en meg a szombati buli hozomanyakent este 9kor bealudtam, hogy masnap 9re ott viritsak a HR-es neninel. Persze a metron aramszunet volt, meg sok jo pasi, ugyhogy gondoltam is, hogy isten hozott ujra parizsban – ugyanis ezen a metron kb. Minden masodik nap van valami gubanc (ami azert is elonyos, mert ha elaludtam, akkor is mondhatom, hogy a metro miatt kestem…). Mivel a Defense-ban dolgozom, feltoltodtem a Diadaliv latvanyaval (a regi es az uj is latszik innen, mindkettonek megvan a maga szepsege), es rohantam dolgozni. A fonokom nagyon orultek, hogy latnak, es tenyleg kedvesek es erdeklodoek voltak, gratulaltak a vizsgaimhoz es elraktaroztak a doboz csokikat, amiket Pestrol hoztam nekik. Azota volt egy negyoras es egy ket es feloras meetingem a fejesekkel, az egyik a francia kulugyminiszterhez rohant a megbeszeles utan, a masik haza a farmjara az ujszulott kiscsirkeihez, a harmadik meg nem tudom hova, de a ki sem latszott a blackberry-jebol. Elkepeszto egyebkent, hogy szerintem egyik sem volt kulonosebben intelligens, kiveve a kulugy kepviselojet es a francia fejlesztesi ugynokseget, megis nagyon magas beosztasu emberek, es hihetetlen az az alszenteskedes es ketszinuseg, ami ott atjott. Raadasul mindegyik iszonyatosan rosszindulatu, de foleg rendkivul bekepzelt volt, marmint olyan ertelemben, hogy mindegyik meg volt gyozodve a sajat fontossagarol. Persze lehet, hogy ez otthon is vagy, nem ismerem, es az enszben is talalkoztam hasonloval, mindenesetre ez eleg jo ellenpelda, mind professzionalis, mind emberi szempontbol.
Az esteket altalaban a barataimmal toltom, bar egyelore a szobamban uralkodo kaoszt probaltam konszolidalni, elpakolni, kimosni a palinkaszagu ruhadarabjaimat (nana, hogy kiomlott a palinka a borondben, anyukam tesztelesenek ellenere), es egyaltalan, felfogni, hogy itt vagyok. Ez a legfurcsabb, ugyanis teljesen otthon erzem magam, az, ahogy munkaba jarok, vagy ahogy bevasarolok, teljesen termeszetes; es egyaltalan, az epuletek, az emberek, a helyek es a szokasok mind ismerosek, illetve nem ujak es nem idegenek, olyan, mintha el sem mentem volna. Ugyanakkor megis valahogy furcsa megint itt lenni, foleg ilyen intenziv ket honap utan, es egy kicsit mas szemmel latok mindent. Azert igyekszem (ki)elvezni a varost, es nem mashol lenni gondolatban, mert annak semmi ertelme, mint tudjuk.
Sajnos az ido nagyon rossz, konkretan szetfagyok, es a mara es holnapre betervezett piknik valoszinuleg elmarad. Holnap szulinap unneples a sciences po-s tarsasaggal, es szinten veluk szombaton hazibuli. Kozben meg be akarok nezni a Pompidou-ba egy szuper Kandinsky kiallitasra, amit mar aprilisban is meg akartam nezni, meg van valami Brassai kiallitas is valahol, csak ki kell deritenem, hol pontosan. Ja, es ma vegre verge a regi zsido negyedben, a Marais-ban fogok falafelt vacsorazni, aminel meggyozodesem szerint a vilagon nincs job, es ezt az is bizonyitja, hogy Lenny Kravitz is minden alkalommal ott eszik, ha Parizsban jar!
A fiuk meg mindig sarmosak, hihetetlenul jokepuek es gatlastalanok, a nok gyonyoruek, termeszetesek es jegcsapok. Meg nem volt idom teljesen elmerulni a varos tobbi szepsegeben, de ami kesik, nem mulik. Fura is, hogy ennyi idom van, es nem kell sem szakdogat irni munka utan, se vizsgara keszulni!
Szoval aki meg nem ertesult volna, rendben megerkeztem, bar a repterrol meg inteztem egy telefont, hogy biztos nem fordulhatnek vissza. Raadasul kesett a gep, szoval en ezt is isteni jelnek vettem :) Na de vegulis felszalltam, az irie maffia nevu zenekar tagjaival egyutt, es ok, meg a hulla faradtsagom segitettek àt azon, hogy az utazast szomorkodas nelkul toltsem el.
Sandrine, a lakotarsam a nyakamba ugrott, amikor meglatott, es tokre orult nekem, a szobam a regi, semmi nem valtozott a lakasban sem, csak a novenyek haltak meg, de sebaj, vettunk ujakat. Vasarnap delutan elmentem setalni az egyik kedvenc kornyekemre, a St. Germain negyedbe, a Luxemburg kert fele, elveztem a napsutest, es azt haluztam, hogy magyarul beszelnek korulottem az emberek – ez eleg fura volt. A vasarnap esti nagy baratokkal valo egymasra talalasbol persze semmi nem lett, mert en meg a szombati buli hozomanyakent este 9kor bealudtam, hogy masnap 9re ott viritsak a HR-es neninel. Persze a metron aramszunet volt, meg sok jo pasi, ugyhogy gondoltam is, hogy isten hozott ujra parizsban – ugyanis ezen a metron kb. Minden masodik nap van valami gubanc (ami azert is elonyos, mert ha elaludtam, akkor is mondhatom, hogy a metro miatt kestem…). Mivel a Defense-ban dolgozom, feltoltodtem a Diadaliv latvanyaval (a regi es az uj is latszik innen, mindkettonek megvan a maga szepsege), es rohantam dolgozni. A fonokom nagyon orultek, hogy latnak, es tenyleg kedvesek es erdeklodoek voltak, gratulaltak a vizsgaimhoz es elraktaroztak a doboz csokikat, amiket Pestrol hoztam nekik. Azota volt egy negyoras es egy ket es feloras meetingem a fejesekkel, az egyik a francia kulugyminiszterhez rohant a megbeszeles utan, a masik haza a farmjara az ujszulott kiscsirkeihez, a harmadik meg nem tudom hova, de a ki sem latszott a blackberry-jebol. Elkepeszto egyebkent, hogy szerintem egyik sem volt kulonosebben intelligens, kiveve a kulugy kepviselojet es a francia fejlesztesi ugynokseget, megis nagyon magas beosztasu emberek, es hihetetlen az az alszenteskedes es ketszinuseg, ami ott atjott. Raadasul mindegyik iszonyatosan rosszindulatu, de foleg rendkivul bekepzelt volt, marmint olyan ertelemben, hogy mindegyik meg volt gyozodve a sajat fontossagarol. Persze lehet, hogy ez otthon is vagy, nem ismerem, es az enszben is talalkoztam hasonloval, mindenesetre ez eleg jo ellenpelda, mind professzionalis, mind emberi szempontbol.
Az esteket altalaban a barataimmal toltom, bar egyelore a szobamban uralkodo kaoszt probaltam konszolidalni, elpakolni, kimosni a palinkaszagu ruhadarabjaimat (nana, hogy kiomlott a palinka a borondben, anyukam tesztelesenek ellenere), es egyaltalan, felfogni, hogy itt vagyok. Ez a legfurcsabb, ugyanis teljesen otthon erzem magam, az, ahogy munkaba jarok, vagy ahogy bevasarolok, teljesen termeszetes; es egyaltalan, az epuletek, az emberek, a helyek es a szokasok mind ismerosek, illetve nem ujak es nem idegenek, olyan, mintha el sem mentem volna. Ugyanakkor megis valahogy furcsa megint itt lenni, foleg ilyen intenziv ket honap utan, es egy kicsit mas szemmel latok mindent. Azert igyekszem (ki)elvezni a varost, es nem mashol lenni gondolatban, mert annak semmi ertelme, mint tudjuk.
Sajnos az ido nagyon rossz, konkretan szetfagyok, es a mara es holnapre betervezett piknik valoszinuleg elmarad. Holnap szulinap unneples a sciences po-s tarsasaggal, es szinten veluk szombaton hazibuli. Kozben meg be akarok nezni a Pompidou-ba egy szuper Kandinsky kiallitasra, amit mar aprilisban is meg akartam nezni, meg van valami Brassai kiallitas is valahol, csak ki kell deritenem, hol pontosan. Ja, es ma vegre verge a regi zsido negyedben, a Marais-ban fogok falafelt vacsorazni, aminel meggyozodesem szerint a vilagon nincs job, es ezt az is bizonyitja, hogy Lenny Kravitz is minden alkalommal ott eszik, ha Parizsban jar!
A fiuk meg mindig sarmosak, hihetetlenul jokepuek es gatlastalanok, a nok gyonyoruek, termeszetesek es jegcsapok. Meg nem volt idom teljesen elmerulni a varos tobbi szepsegeben, de ami kesik, nem mulik. Fura is, hogy ennyi idom van, es nem kell sem szakdogat irni munka utan, se vizsgara keszulni!
