A parizsi nyaram mostmar kezd full speeddel beindulni, bar az idojaras inkabb osznek erzi magat, es hol esik, hol meg fulledt meleg van. Igy a beprogramozott piknikek van, hogy esoben vegzodnek, vagy pedig hazibuliva alakulnak. Na de mindent szepen sorjaban.

Mivel vegre semmi dolgom nem volt hosszu ido ota eloszor a szombatomat a kulturalis shabbat jegyeben :) a Pompidou kozpontban toltottem, az emlegetett Kandinsky es Calder kiallitassal – a muzeum maga fantasztikus, de tul sok volt a turista (ez viszont a nyari parizsi trademarkja, ugyhogy kezdek beletorodni).

Na, tehat ott tartottam, hogy Pompidou, utana vegig a rue de Rivolin, a Louvre mellett, keresztul a Jardin des Tuileries-n, ahol most valami improvizalt vidamkertet allitottak fel, oriaskerekkel, hullamvasuttal, meg mindennel, ami a nep szorakoztatasahoz kell. XIV. Lajos szegeny szobrai meg csak neznek.
A delutani sutisutes utan a Porte de Clignancourt-hoz mentem hazibuliba; ez Parizs eszaki reszen van, es itt lottek le a hires gengsztert, Messrine-t, akinek az eletebol nemreg szuletett film a hihetlen Vincent Cassel foszereplesevel. Otthon is ment, mindenkinek ajanlom. Eliszogattunk a tetoteraszon, szemben a Sacré Coeur-rel, majd leleptem, hogy tovabbmenjek az Ile St. Louis-ra egy masik barati tarsasagom piknikjehez csatlakozni. A Szajna partra ezen a kis szigeten egy olyan kerten keresztul lehet lejutni, amit estere lezarnak, igy a keritest atugorva jutottam be, es onnan mentem le, ahol a tobbiek vartak, es ahhonnan szembol az Arab Vilag Intezet es a Modern Szoborpark latszik – ez utobbinal minden este mas tancest van egesz nyaron, szamba, rumba, tango… elo zenevel… Szoval ott iszogattunk, mikor egyszercsak megjelent negy varosor, hogy mit keresunk itt, a park mar reg bezart. Mi persze mondtuk, hogy nem vagyunk parizsiak (en voltam az egyetlen, aki nem parizsi), es hogy a zaras elott erkeztunk, es nem tudtuk… satobbi. Akkor a rendor nagylelkuen azt mondta, hogy rendben, akkor csak ket szobali figyelmeztetest kapunk: egy, mert a park mar bezart, ketto, mert kozteren alkoholizalunk, es most leszunk szives innen kotrodni. Igazabol kb orulthettunk, hogy ennyivel megusztuk, foleg a barataim, akik kozul az egyik mar volt a hires-neves garde à vue-ben tobbszor (kb elozetes letartoztatas), amita z itteni rendorok eloszeretettel alkalmaznak barmikor barmire, tuntetes, bulik, stb alkalmaval. Anelkul, hogy reszletesebben kifejetenem, Sarkozy-t nem veletlenul vadoljak azzal, hogy rendorallamot csinal franciaorszagbol….
Vasarnap a Luxembourg kertben suttettem a hasam, utana pedig egy masik, gyonyoru, eldugott kis kertben a St. Germain negyedben, es azon elmelkedtem, h mit keresnek siralyok vasarnap delutan parizs elokelo belvarosaban (merthogy egy csomoan ott repkedtek felettem).
Hetfon senki nem dolgozott, mert masnap julius 14 –e volt, es a franciak imadjak “faire le pont”, vagyis kivenni a plusz egy napot, es lelepni videkre – es itt aztan nincs olyan helyette, hogy akkor szombaton dolgozunk. A lakotarsam szulinapi bulija egy tipikus francia “hazibuli” modell volt ismet csak, rengeteg kaja, sok bor, minden mertekkel, es mindenki haza az utolso metroval. (No judgement….) A nagy franciasag jegyeben a julius 14-emet en az Arab Vilag Intezeteben kezdtem egy palesztin modern muveszeti kiallitassal, aztan ismet csak Szajna part, ezuttal a Notre Dame fele, St. Michel es a Latin negyed, rengeteg turista es boquinistes (konyvarus), gyros es falafel mindenutt, na meg persze raquelette es cuisine traditionnel française…



De az este volt a legjobb, amikor felmasztunk az egyik baratom hetedik emeleti lakasaba a cseledfeljaron, szereztunk egy letrat, kitettuk a tetore, kimasztunk az ablakon es fel a tetore, es ta-da…. Ott volt egesz parizs a szemunk elott. En persze eloszor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, annyira teriszonyom volt, de amikor elhelyezkedtunk egy uveg borral, es az egyik srac elkezdett gitarozni, korulottem pedig a parizsi tetok, hatam mogote a Sacré Coeur, elottem az eiffel torony es jobbra a la défense, akkor ugy gondoltam, hogy ennel tokeletesebb este nem letezik. A feloras unnepi tuzijatek fantasztikus volt, sajnos nem tudom eleg jol leirni nektek, de ha minden igaz, kapok kepeket, es akkor felteszem. Jott az Eiffel toronybol, elotte, mogule, kek, feher, piros, arany…. Szoval fantasztikus volt. Az egesz annyira keptelenul gyonyoru volt, ott a hazteton a legjobb itteni barataimmal, hogy alig tudtam felfogni. Meg most is olyan, mintha egy film lett volna….

2008 majusa ota itt egy bejegyzes sem szuletett, viszont tekintve, hogy hamarosan "orokre" (?) elhagyom a fovarost, igenyem tamadt ra, hogy ismet megorokitsem az elmenyeimet. Hat ime....

Szoval aki meg nem ertesult volna, rendben megerkeztem, bar a repterrol meg inteztem egy telefont, hogy biztos nem fordulhatnek vissza. Raadasul kesett a gep, szoval en ezt is isteni jelnek vettem :) Na de vegulis felszalltam, az irie maffia nevu zenekar tagjaival egyutt, es ok, meg a hulla faradtsagom segitettek àt azon, hogy az utazast szomorkodas nelkul toltsem el.

Sandrine, a lakotarsam a nyakamba ugrott, amikor meglatott, es tokre orult nekem, a szobam a regi, semmi nem valtozott a lakasban sem, csak a novenyek haltak meg, de sebaj, vettunk ujakat. Vasarnap delutan elmentem setalni az egyik kedvenc kornyekemre, a St. Germain negyedbe, a Luxemburg kert fele, elveztem a napsutest, es azt haluztam, hogy magyarul beszelnek korulottem az emberek – ez eleg fura volt. A vasarnap esti nagy baratokkal valo egymasra talalasbol persze semmi nem lett, mert en meg a szombati buli hozomanyakent este 9kor bealudtam, hogy masnap 9re ott viritsak a HR-es neninel. Persze a metron aramszunet volt, meg sok jo pasi, ugyhogy gondoltam is, hogy isten hozott ujra parizsban – ugyanis ezen a metron kb. Minden masodik nap van valami gubanc (ami azert is elonyos, mert ha elaludtam, akkor is mondhatom, hogy a metro miatt kestem…). Mivel a Defense-ban dolgozom, feltoltodtem a Diadaliv latvanyaval (a regi es az uj is latszik innen, mindkettonek megvan a maga szepsege), es rohantam dolgozni. A fonokom nagyon orultek, hogy latnak, es tenyleg kedvesek es erdeklodoek voltak, gratulaltak a vizsgaimhoz es elraktaroztak a doboz csokikat, amiket Pestrol hoztam nekik. Azota volt egy negyoras es egy ket es feloras meetingem a fejesekkel, az egyik a francia kulugyminiszterhez rohant a megbeszeles utan, a masik haza a farmjara az ujszulott kiscsirkeihez, a harmadik meg nem tudom hova, de a ki sem latszott a blackberry-jebol. Elkepeszto egyebkent, hogy szerintem egyik sem volt kulonosebben intelligens, kiveve a kulugy kepviselojet es a francia fejlesztesi ugynokseget, megis nagyon magas beosztasu emberek, es hihetetlen az az alszenteskedes es ketszinuseg, ami ott atjott. Raadasul mindegyik iszonyatosan rosszindulatu, de foleg rendkivul bekepzelt volt, marmint olyan ertelemben, hogy mindegyik meg volt gyozodve a sajat fontossagarol. Persze lehet, hogy ez otthon is vagy, nem ismerem, es az enszben is talalkoztam hasonloval, mindenesetre ez eleg jo ellenpelda, mind professzionalis, mind emberi szempontbol.

Az esteket altalaban a barataimmal toltom, bar egyelore a szobamban uralkodo kaoszt probaltam konszolidalni, elpakolni, kimosni a palinkaszagu ruhadarabjaimat (nana, hogy kiomlott a palinka a borondben, anyukam tesztelesenek ellenere), es egyaltalan, felfogni, hogy itt vagyok. Ez a legfurcsabb, ugyanis teljesen otthon erzem magam, az, ahogy munkaba jarok, vagy ahogy bevasarolok, teljesen termeszetes; es egyaltalan, az epuletek, az emberek, a helyek es a szokasok mind ismerosek, illetve nem ujak es nem idegenek, olyan, mintha el sem mentem volna. Ugyanakkor megis valahogy furcsa megint itt lenni, foleg ilyen intenziv ket honap utan, es egy kicsit mas szemmel latok mindent. Azert igyekszem (ki)elvezni a varost, es nem mashol lenni gondolatban, mert annak semmi ertelme, mint tudjuk.

Sajnos az ido nagyon rossz, konkretan szetfagyok, es a mara es holnapre betervezett piknik valoszinuleg elmarad. Holnap szulinap unneples a sciences po-s tarsasaggal, es szinten veluk szombaton hazibuli. Kozben meg be akarok nezni a Pompidou-ba egy szuper Kandinsky kiallitasra, amit mar aprilisban is meg akartam nezni, meg van valami Brassai kiallitas is valahol, csak ki kell deritenem, hol pontosan. Ja, es ma vegre verge a regi zsido negyedben, a Marais-ban fogok falafelt vacsorazni, aminel meggyozodesem szerint a vilagon nincs job, es ezt az is bizonyitja, hogy Lenny Kravitz is minden alkalommal ott eszik, ha Parizsban jar!

A fiuk meg mindig sarmosak, hihetetlenul jokepuek es gatlastalanok, a nok gyonyoruek, termeszetesek es jegcsapok. Meg nem volt idom teljesen elmerulni a varos tobbi szepsegeben, de ami kesik, nem mulik. Fura is, hogy ennyi idom van, es nem kell sem szakdogat irni munka utan, se vizsgara keszulni!

Nos, megjártam Budapestet és Szegedet, és számomra meglepő módon alig akartam visszajönni.
Igaz, meg kell hagyni, az otthoni egyetemi morál ismét ráébresztett, miért is szeretek külföldön tanulni. Az EÁJT2 vizsgámon a tanárnő, miután megkérdezte, hogy én akkor végülis milyen vizsgára jöttem, az előző órán leadott anyagból kérdezett (annak ellenére, hogy előtte megbeszéltük, hogy én külföldön tanulok), másnap pedig egy hibátlan, minden kérdésre válaszolós Államelmélet vizsga után közölte velem az oktató, hogy "köszönöm kollegina, ez négyes lesz". Persze boldog voltam, hogy ezt a kettőt letudtam, hiszen akkor már harmadik éjszakája alig aludtam. Mielőtt hazamentem, ugyanis, a születésnapomat ünnepeltük a Lizard Lounge nevezetű helyen a Marais-ban, ahol a jóképű pultosfiúk legalább 3 free drinkre meghívtak a főnökkel együtt, a többire pedig a többiek, így rendkívül emelkedett hangulatban telt az este. Annál is inkább, mert Timi és Cili nem csak hogy egy tortát sütöttek nekem, de Yannick-kal készítettek egy fotómontázst, nem tudom, mi a neve, de a lényeg, hogy a sok pici fotóból egy nagy áll össze. Ezt megkoronázta a Joyeux Anniversaire éneklés és még egyéb ajándékok, úgy, hogy a legkedvesebb kinti barátaim mind jelen voltak. Azt hiszem, ennél jobbat senki sem kívánhat.

Tehát kissé kialvatlanul érkeztem haza, amit nagyjából bepótoltam, miközben a polgárjog vizsgára készültem, és lehetetlen jogeseteket oldottam meg a bátyám segítségével. Az öcsémet próbáltam rábírni, hogy tanuljon velem, de szokás szerint ő intézte a bulizás részt, én pedig a tanulást. Ennek eredményeképpen valami egészen hihetetlen módon ötöst kaptam a polgárjog dologi és családi jogi részéből (a szerencsén kívül szerintem kizárólag az segített, hogy annyi ember gondolt rám az smsekből és üzenetekből ítélve), ami kellő elégtétel az előző féléves szégyenletes teljesítményem után. Ami ennél is sokkal boldogabbá tett, az az idő, amit a barátaimmal és a családommal töltöttem. A születésnapi vacsorám a Szeged új elit helyének számító Alabárdosban esett meg, megfelelő mennyiségű bor, pezsgő és parfétorta társaságában; ezt követte a születésnapi ünneplés "reloaded" a Szimplában, ami Párizsból nagyon hiányzik, ahol több-kevesebb ideig a számomra fontos emberek legtöbbje ott volt (már aki Budapesten tartózkodik... az pedig nem sok). Az este végére csak négyen maradtunk, 3 fiú és én, és azt hiszem, itt csak annyit mondanék, hogy kettőkor rendkívül jó hangulatban indultunk haza. Másnap pedig (miután megállítottak az utcán, hogy lefényképezhetnek-e egy divatblognak) stylist küldetésemet teljesítettem Totand mellett (aki a világ legszebb fotókönyvét adta nekem a születésnapomra), ami great fun volt, annak ellenére hogy meglepő módon magamnak nem vettünk semmit. Ezt a szép napot zárta, hogy Kornéllal összetalálkoztam, majd pedig a CEN első estéjén két percenként HÖKös, volt HÖKös és közgázos barátokba futottam, akiket nagyon, nagyon jó volt újra látni.

Szerdán a becsekkolt bőröndöm jócskán tartalmazott hungarikumokat úgy mint szalámi, kolbász, kőrözött, tejföl, anya lekvárja, a szokásos 20 db túrórudi, erős pista, pörkölt krém, vaníliás karika... Ja, és persze a galuskaszaggató, hogy el ne felejtsem. Amikor pedig a reptérbusz meggördült a Porte Maillot (vagy Porta Majonéz, ahogy egyesek nevezik) parkolójába, azon gondolkodtam, hogy ki is volt az a lány, aki nem akart visszajönni.
A város ragyogó napsütéssel és egy vadul integető Timivel fogadott, aki még rózsát is hozott nekem, és a délután további része olyan franciás dolgokat tartogatott a számomra mint eperevés a Mars-mezőn és crepe-ezés a kedvenc iráni bácsimnál. Este Alix, az egyik sciences-pos lány szülinapi buliján voltam a Café Tournesol nevezetű helyen, ami a Montparnasse mellett található Rue de la Gaité egyik nagyon helyes bárja, így azzal a fogadkozással jöttem el, hogy hamarosan a többi helyet is kipróbálom illusztris társaságommal.

Másnap Cilivel bevettük magunkat a konyhámba, és legalább 50 palacsintát sütöttünk két palacsintatortához, mindezt persze úgy, hogy vadul videóztunk az utókor számára. Hétkor pedig, ahogy jó vendégekhez illik, megjelentünk Timinél a Cité Universitaire-ben, ahol a Maison Centrale mögötti Grande Pelouse-on kezdetét vette Timi (utó) szülinapi piknikje, ami később "a nagy zabalás" néven vált ismertté. A két palacsintatortához Tim két almatortát csapott hozzá, de volt ott legalább öt féle sajt, peanut butter, mindeféle svéd finomság, litván és német alkohol (persze a pálinka mellett), magyar bor - a többire nem emlékszem, de megörökítettük a bőség zavarát. Gyönyörű idő volt, fűillat és jó hangulat, hiszen mindenki élményekben gazdagon jött haza a vacances-ról. Így aztán egymás nyakába borulva kérdeztük ki egymást az elmúlt hetek eseményeiről, egy gitár is előkerült, a fiúk elkezdtek focizni, mások pedig a fűben fetrengeni (a házi pálinka hatása). All in all, igazi jó hangulat volt.

Tegnap pedig meglátogattam a sciences-po könyvtárát "mostmár kezdjünk el tanulni" felkiáltással, de csak egy pár, a menekültjogról szóló könyv kivételéig jutottam ahhoz az exposéhoz, amit az egyik csoporttársammal tartok hamarosan. Szintén esedékes egy másik exposé az International Court of Justice és a humanitarian aid kapcsolatáról, valamint egy hét múlva egy ún. gallop d'essai nemzetközi jogból... De egyelőre élvezem a fantasztikus napsütést, ami csak még szívfájdítóbban gyönyörűvé teszi a várost. Fagyit eszek a Mars mezőn, reggeli kávézok Justine, a barátnőm lakásán, aki nem messze lakik tőlem, bejárom a 15. kerületet, a Rue Mouffetard-on vacsorázunk Huub holland barátaival hogy aztán ismét Chez Georges-nál kössünk ki, és jiddis zenére ropjuk. Felfedezem mi az a "fete de jungle á la Bellevilloise" - ma éppen oda tartok, de csak miután vége lett annak a színdarabnak, amit Petrával nézünk. Holnap és holnapután pedig ismét piknik; holnapra ráadásul terveim szerint egy meggyes pite á la hongroise is fog készülni, hiszen ha van valami, amiben a magyar lányok jók....