Almost there

Naaa, mostmár tényleg mindjárt ott vagyok, mához egy hét. Addig még Szegeden minimális idő alatt próbálok maximális számú emberrel találkozni, búcsút venni a családomtól, az öcsémmel még egy utolsót összeveszni, ilyesmi. Aztán ugyanez Pesten. Ja, és a XXI. század legújabb csodája, hogy az apukám tud Skype-olni, webkamerával meg minden. Egészen megdöbbentő (mondjuk az is az volt, amikor anya közölte, hogy neki nem kell megtanítani, mert ő már tud). Közben pedig olvasgatom a Francia nők sosem híznak és a Kilenc magyar mellett a sok Párizs útikönyvem közül az egyiket, és megnyugszom, hogy tök jó környéken van a lakásom, és a suli sincs tőle messze, és mennyire király helyek vannak Párizsban. Ja, ez egyébként a Nyitott szemmel sorozatból van, és az EGYETLEN olyan Párizs útikönyvben, amiben részletesen írnak a Zsidó negyedről, ezért ezt vettük meg.
Próbáltam felkészülni, hogy mi merre, ezért a ratp.fr-t is nézegettem (magyar BKV és útvonaltervező 100 év múlva), és elkövettem azt a hibát, hogy rámentem az Orange.fr honlapjára, megnézni, milyen tarifák és készülékek vannak. Na azt hittem, leszédülök a székről, ugyanis a nevének megfelelő színben bombáztak jobbnál jobb ajánlatokkal, mindezt összesűrítve minimális helyen, úgyhogy csak az tartott vissza a sikítástól, hogy előtte találtam egy LILA telefont, amibe beleszerettem, és ez számomra kompenzálja az Orange bármilyen fogyatékosságát, beleértve azt is, hogy a vevőikra zúdítanak töméntelen mennyiségű információt. :)

Közben persze vívom csatáimat a két egyetemmel, bár lassan-lassan az összes aláírás, leadandó, beadandó, faxolandó, kérvényezendő, stb. meglesz, az új Erasmus koordinátornak is elmagyarázzuk, hogy mi a dolga és hogy működik az Erasmus, bizonyos oktatók pedig (surprise-surprise) nekünk magyarázzák el, hogy hiába van TVSZ és ilyesmi apróságok, ők akkor is úgy fogják intézni a dolgaikat, ahogy nekik tetszik. Ó je.

Közben egészen elképedtem a blogomra reagáló visszajelzésektől, pl. felajánlották a Stephen Clarke könyv folytatásait - mellesleg azóta elolvastam a Talk to the Snail - Ten Commandements of Understanding the French-et is szintén tőle, és csak azt tudom mondani, hogy it's a MUST minden olyannak, aki kint van Franciaországban. Mivel én már éltem kint egy évet, sok mindenen jót mosolyogtam, ugyanis teljesen hasonló élményeim vannak a franciákkal kapcsolatban, de volt egy-két dolog, amit elraktároztam, hogy once in Paris, tudjam, hogy kell bánni a "békazabálókkal" (idézet az apukámtól). Szóval: olvassátok el!! Nagyon jó, tényleg.
Ezen kívül Totand jelezte, hogy az IranAir honlapja nem jön be, de a Lufthansa repül Teheránba, valamint a Szegedi Zsidó Hitközség köldött egy levelet, melyben hétnapos izraeli körutazásra invitál. Na jó, ők tuti nem a blogomra reagáltak :)

Erre a bejegyzésre a következő témakörben (is) várom a bejegyzéseket: mi az, amit vinni kell a külföldre, és az ember mindig elfelejti, illetve mi az, amit elvisz, és kiderül, hogy tök felesleges volt.

Szép hétvégét mindenkinek!