Tudom, tudom, kb. 1000 éve, hogy írtam, de annyi minden történik itt – ahogy várható volt - , hogy örülök, ha aludni van időm. Hol is kezdjem?

Csütörtök, hazaérkezés. Előtte még volt egy összeveszésem hajnal 5-kor a zsémbes spanyol portásbácsival, de amúgy rendben hazaérkeztünk, bár most nem volt olyan jófej a pilóta, mint odafelé. Apa várt minket a reptéren, elmesélte, hogy jól kiosztotta az EF-eseket, el tudom képzelni…. Pedig szerencsétlenek nem nagyon tehetnek róla, inkább a spanyol iroda. (Ja igen, és ha nem mondtam volna, Núriával nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, felemlegettük a régi sztorikat, stb. Utána kimentem egyedül a tengerpartra, csak álltam ott mezítláb a homokban, küzben ment a meccs a tévében, de oda csak a tenger hallatszott és a fények látszottak, és úgy éreztem, otthon vagyok. Az angol „feels like home” kicsit többet jelent, talán jobban kifejezni, de olyan megnyugvás töltött el, ugyanaz az érzés elöntött, mint három évvel ezelőtt. Mintha semmi nem változott volna. És mégis, közben rengeteg minden, de az az érzés megmaradt. Tudom, ez most megint zavaros, de nem tudom jobban elmagyarázni.
Tehát Pesten. A szülőkkel megebédeltünk az immáron t0rzshellyé avanzsált Paris, Texas-ban a Ráday utcán, gyors élménybeszámoló, és bár ők maradtak volna takarítani, én hazaküldtem őket, mert különben tuti, megőrültem volna. Nem mintha így nem, mert az egész délutánt a reading material nyomtatásával töltöttem, és naná, hogy a nyomtatónak nem úgy tetszik nyomtatni, ahogy nekem. Utána felhívott Tamás, akivel Prágában vagyok, hogy találkozzunk, úgyhogy megittunk egy „elő-sört” Prágára  és találgattuk, milyen lesz. Miután hazatérvén az összes ruhámat belehánytam a bőröndömbe, kivéve azt a maradék 6 kilót, ami már nem fért be, az este megkoronázásképpen beleléptem egy üvegszilánkba, csak hogy jól induljon a sok gyaloglás, értitek…  Azóta meg már annyi minden történ, hogy nem tudom, mi történt vele ;)


Reggel sikeresen kijutottam a hajóbőröndömmel az állomás, és seperc alatt itt is voltunk. Gyuri, a szlovák-magyar srác, aki szintén itt van az AIPES-en és a University of New York in Prague-on tanul, kijött elénk, ami azért is volt jó, mert vitte a bőröndömet  A délután fennmaradó részét vele töltöttük, rengeteget nevettünk, nagyon jó fej, és persze söröztünk. Közben megjöttek a grúzok, kb. 20-an özönlötték el a koleszt, és nem igazán tudják, hogy Magyarországot eszik-e vagy issszák. Ennyit arról, hogy én meg megtanultam az összes azer-kirgiz-kazah stb. fővárost, hogy ne égjek…. Első este meg másnap délelőtt az amerikaikkal lógtunk, mert kiderült, hogy ide egész kolóniák érkeztek, pl. a moldvaiak, oroszok, lettek, észtek, grúzok, stb., és mindegyikből csomó van, csak mi vagyunk ketten, úgyhogy kellett valami nagyobb entitást választani, akikhez csatlakozhatunk. ;) Az amerikai csoport – akik mellesleg kineveztek a tour guide-juknak, mert én, aki egyszer voltam itt, próbáltam orientálni a sétákat – aztán felbomlott, úgyhogy most a VIP csoport, aki a leghangosabban nevet mindig és külön utakon jár, tartalmaz két magyart, Michaelát, aki cseh, Alex, német, Nick, amerikai-német (Tamás szobatársa), Claudia, román de beszél magyarul, Gyuri, Diana, moldvai és kb. ennyi. Vannak arcok, akik hozzánk csapódnak, de szigorú rosta van ;) A szobatársammal is jóba vagyok amúgy, Elena, egy moldvai csaj szintén. Kicsit mániákus tanulós, és általában nagyon komolyan vesz mindent, de egyébként nagyon szimpatikus, komolyan, ideális szobatársnak. Mondjuk az vicces volt, mikor azt mondta, hogy jó az angol akcentusom…. Ja, egyébként első nap egyedül aludtam, utána költöztettek, mert hogy van ez a szabály, hogy mindenki más nemzetiségűvel lakjon együtt, így a másik moldvai csaj meg átköltözött máshová, hát nem nagyon örült neki. Na mindegy. A szállás amúgy tök jó, viszonylag nagy a szobánk, van íróasztal, tök kényelmes szék, stb., és úgy működik, hogy ez egy ilyen apartman, három szobára jut egy konyha, fürdőszoba, WC. Namost mellettünk egyrészt egy lett-kirgiz-grúz trió lakik, másik oldalon meg két moldáv csaj, mindegyik tök jófej. Az emberkék nagy része – megdöbbentő módon sok kirgiz, moldáv és román – az USA-ba jár egyetemre, valahogy náluk ezt jobban propagálják. Mindenesetre hallanotok kéne azt a rengeteg fajta akcentust, ami itt van, alig lehet érteni, nagyon kell koncentrálni. Érthető módon csomóan ráadásul oroszul beszélnek egymással, bánom, hogy nem beszélek valami sokat.
Dianával, az egyik moldáv csajjal kb. két perc alatt összespanoltunk,tudjátok, mikor érzed csak úgy, hogy a másik emberrel jól megértitek egymást… És naná hogy ő is a távkapcsolat- problémát nyúzza….

Uhh… mindjárt elalszom, éjfél van, holnap meg hatkor kelek… Iszonyat szoros a program, semmi idő pihenésre, amikor van egy kis szabadidő, akkor meg a kötelezőket olvassuk. A programvezető, Matthew, élt nálunk, úgyhogy mindig van hozzánk egy pár szava, tök király  . Mindenestre az első ilyen összejövetelen kb. olyan érzésünk volt, mint egy misén, az volt a szlogen, hogy „you are the best of the best”, ami azóta állandó poénkodás tárgya, ahogy az „I’m going to challenge you… I’m going to make you a better person” is. Amúgy a bemutatkozó szövegeket látva tényleg a best van itt, hihetetlen, milyen sokoldalú emberek jöttek, totál elgondolkodtam, én mit keresek itt, mikor olvastam.

Most muszáj lefeküdnöm, mert nem fogok tudni felkelni, de majd még írok, hogy milyenek az órák meg a szemináriumok, miket csináltunk, közös tanulás, stb.

Az órák érdekesek, bár nagy részét már tanultam. A discusson session első nap kiborított, mert mindenki össze-vissza magyarázott, a tanár meg nem volt a helyzet magaslatán, de a mai már jobb volt, bár most is fennállt a lehetősége, hogy mindenki egymás nyakának esik. Jaj rengeteg mindent csináltunk, sörözéstől kezdve a közös tanulásig, és persze rengeteg röhögést, uhh, azt nem lehet elképzelni. Szóval szuperul érzem magam egyrészt, mert jó a társaság, másrsészt, mert hihetetlen emberekkel találkozom. Fogadott minket a cseh közt. Elnök helyettese (de csak azért nem ő, mert éppen Romániában van), ma meg egy olyan nő tartott etikett órát, aki Kennedy-től kezdve dolgozott a White House-ban. Jön majd a horvát min. elnök meg találkozunk az amerikai nagykövettel, és egyáltalán, pl. a pol profunk is a Georgetown-on tanít, ami a világ egyik legjobb egyeteme, tényleg hihetetlen. És mikor Matthew-nak, a program director-nak panaszkodtam, hogy mi magyarok nem jutunk amerikai egyetemre, azt mondta, hogy ő mindent megtesz, hogy segítsen a későbbiekben. Az egész teljesen hihetetlen, a rengeteg lehetőség és a sok új élmény, teljesen más világ, és szeretném megosztani veletek a rengeteg közös poént, de ugyanakkor minden lehetséges értelemben nagyon távol érzem magam Magyarországtól, és nagyon jó így, mármint itt érzem, hogy vannak célok, van értelme a tanulásnak, stb.

A lakótársammal egyre többet beszélünk, szegény kicsit stresszes, rengeteget tanul, alig eszik, és nagyon a legjobb akar lenni, de attól még jót tudok vele dumálni, és mai is együtt voltunk vásárolni. Persze furcsa megjegyzései vannak, pl. „jé de vékony vagy ezen a képen /na köszi…./)” meg ilyenek, de szerintem nem tudatos.

Szokas szerint lejartam a labamat, a strand utan a Fondacio Miro-val kezdtuk (= Miro muzeum), es meg kellett allapitanom, Miro a kiraly. Persze megint sok kedves emlek, mert amikor eloszor voltam ott a barataimmal, rengeteget nevettunk a kepeken, most meg azon szorakoztam jot, hogy az emberek milyen fejet vagtak a kepeket latva. Jo, nem mintha mi Anitaval meg Lillaval nem azzal szorakoztunk volna a pesti M. kiallitason, hogy megprobaltuk kitalalni a cimeket, es persze sose jott be, e ez akkor is vicces volt. Tudjatok volt olyan, aki megallt, es probalt ugy tenni, mint aki erti hogy mi van, de volt olyan is, kai csak felvonta a szemoldoket es megrazta a fejet, es latszott, hogy kb. azt gondolja, hat ez hulye.:) Ja peersze mondanom sem kell, anya se ertekelte valami nagyra. Mindegy, lenyeg az, hogy nekem nagyon tetszett, szerintem Miro igenis nagyon jo, es barmelyik kepet lazan kiraknam, na nem mintha nem lenne igy is kint egy csomo... De csak hogy lassatok, felirtam az egyik kep cimet, ami kb. a kovetkezo volt: sarga es kek festek, valamint ket potty. A kep cime : " The lark's wing ringed with the blue of gold meets the heart of the poppy asleep in the field, adorned with diamonds" .Szerintem kiraly :)

Utana elsetaltunk az Olimpiai stadion fele, amit eppen renovlatuk (luzer), meg lattam a Palau St. Jordit, ahol 3 eve a megorulesig szurkoltunk a magyar vizilabda - valogatottnak a magyar csajokkal es Chica-val, a japan lakotarsammal :) Es ott kaptam autogrammot Kasastol, ah ah..... ;)

Aztan mmmm.... ja igen a Gaudi hazak, amik meg mindig gyonyoruek, bar en most csak a Casa Battloba mentem be, anyat elhagytam a Casa Mila-nal, persze ott is volt kifogasolnivalo az egyik erkelyen, meg a szendvicsen, meg stb. stb., sorolhatnam, es persze o mindent jobban tud, hogy merre kell menni a metron, az utcan, stb.... Whatever.

Az ujsagban meg lattam, hogy Olaszorszag gyozott, hat ez mennyire durva.... En is neztem a meccset kb. a 82-ig percig, aztan otthagytam, mondvan uncsi, aztan ez lett belole... Mellesleg tegnap volt egy kis maffiabalhe a szallasunkon (pedig nem olyan hely), mert a recepcios nem akart szallast adni ket pasasnak utlevel nelkul, tok nagy vita volt, aztan visszajottek vmi papirokkal, es nana h a mellettunk levo szobaban kaptak szallast, es egesz ejszaka csapkodtak a rohadt ajtojukat :) Na igen szoval ezek tortentek, elvileg meg tesommal osszefutunk ma, de neki kene allnom a pragai cuccost is olvasni, szal lesz dolgom.

JA es a legdurvabb!!! Gergot felvettek a Zenemuveszetire!!!!!!! Ha majd hires lesz, mondhatjuk, hogy mi biztositottuk a megfelelo kornyezetet a gyakorlashoz (bar nem tudom, hogy neki meg a lakoknak mennyire volt megfelelo). Mindenestre nagyon buszkek vagyunk ra, es tok szuper!!!!! Biztos o is nagyon orul, mert tudom, hogy tok fontos volt neki.

Start a Picasso muzeumnal, Andrew meg en romancunk kezdete, gondolhatjatok, milyen erzesekkel jartam korbe korbe. Anya megint megprobalt felvilagositani Picassorol, de idoben leallitottam, igy is sok volt az emlekeket elviselni, nemhogy meg ot hallgatni. Utana oras kepeslapkereses Dave-nek, merthogy ugye neki nem mindegy milyen, nem is vettem semmit. A kov. allomas a Palau de la Musica LETT VOLNA, ha kedves edesanyam nem hagyja otthon a penztarcajat, igy aztan rohanas haza, penztarca elo, stb (igen, ez is luzer kategoria), epphogy visszaertunk a Guided tour kezdetere, angolul Lippai Zsuzsanna szinkrontolmacsolasaban. Amugy a hely gyonyoru volt, ez az egyetlen, ahol nem jartam 2003-ban, ugyhogy en is nagyon elveztem. Utana megtudtam, hogy 5 lett a szigorlatom, ami annyira nem hatotta meg anyat, ugyhogy engem sem dobott fel tulsagosan. Valami gaz volt a metroval, szal csak nagy nehezsegek aran sikerult megerkezni a Guell Parkba. Tudni kell, hogy nekem a Guell Park a maniam. Persze ez is Andrew-hoz kapcsolodik, lenyeg, hogy ez volt a "mi" helyunk. Ertheto modon felb***ott, mikor a Colline de 3 Creux-ra felerve, ahonnan be lehet latni EGESZ barcelonat, anya csak annyit mondott, hogy "jo", majd leult a kilatassal szemben. En meg igy "?!?!?!?!?!?!?!?!?, ember, hat nezzel mar le, ott van elotted egesz Barcelona, az Eixample, a Barrio Gotico, a Diagonal, a tenger, a MOntjuic...." NA jo. Akkor mondom inkabb menjunk haza, mert a Guell Parkot igy nem lehet csinalni. Erre O, de hogy neki wcre kell menni, es egyebkent is polot kell cserelnie, es inni akar, az en almaizu vizem nem jo. Nah ekkor hataroztam el, hogy ez volt az utolso "csaladi" nyaralasom, es egy jo tanacs nektek a jovore nezve... Mikor WC-t talaltunk, az volt a baj, hogy nincs WC-papir es budos van (meglepo ez egy nyilvanos WC-tol egy parkban), es mikor odaertunk ahhoz a hullamos reszhez, tudjatok, ami mozaikokbol van kirakva, es az egyik legszebb dolog a vilagon, amit lattam, es biz. okok miatt mindenkeppen a legkedvesebb is, egy szo nelkul tovabbment, en meg azt hittem megorulok, hogy "hogy lehet wcpapir miatt nyavalyogni, mikor az ember a Guell Parkban van, Barcelonaban!?!?" Dehat csak magamban duhongtem. Lattam azokat a helyeket, ahol le vagyok fotozva Andrew-val meg a tobbiekkel, messzirol elkerultem, pedig kisertett, hogy lefenykepezzem. Ott is jartunk, ahol az a tuti hatonfekvos kep keszult rolam, paran biztos tudjatok, melyikrol beszelek, na hat azt is Andrew csinalta.

Szoval a Guell Parkot, ami nekunk kb. egy napos program volt, egy jo ora alatt letudtuk. Utana vissza a Sagrada Familiahoz fenykepeket csinalni meg paellat enni azon a helyen, ahol Melindaval, az egyik magyar csajjal ettunk, stilusosan Picassonak hivjak. Nagy nehezen beszereztem a szokasos Barcelonas polomat is, ezuttal a focival kapcsolatos, lehet rajta kiakadni...

Utana haza, elsetaltunk a Port Olimpicba, lattam a kedvenc helyemet, ahova utolso este is mentunk bulizni (Baja Beach Club), es ahonnan aztan fehernemuben rohantunk a tengerbe, kiraly volt :) MOst, igy este 8kor nagyon konszolidalt volt, nyoma sem volt a felmeztelen, sortos pincerfiuknak ;) Azt a sort is lattam, ahova rengeteget jartunk bulizni, de arra nem mentunk el. Fagyizas kozben meglatogattuk a Park de la Ciutadella-t meg a Diadalivet (nem is tudtam, hogy Barcelonaban van diadaliv:P), ami egesz impressionant . A PArc-ban Lindaval voltam, a holland lakotarsammal nem sokkal azutan, hogy rajottunk, tok jo fej a masik, ugyhogy oda is kedves emlekek fiznek, meg ott van az Allatkert is, csak szegeny Copito, az albino gorilla halt meg azota :( . Kozben beszeltem Nuriaval, holnap talakozom vele, a nagy nocsabasz haverom Raul meg nem irt, hogy gyere cica egy kavera, sztem nem is fog, pedig nagyon megorult, mikor hallotta, hogy itt vagyok.

Kozben rajottem, hogy ugyanazt utalñom a spanyolokban, amit szeretek is, mert egyreszt idegesit, hogy mindig utanamszolnak, hogy "hola guapa", mert azt hiszik, nem ertem, en hulye meg osztonosen odakapom a fejem, mert megertem ;) de ugyanakkor olyan jokat mosolygok, mikor latom oket, ahogy talalkoznak az utcan es egymas nyakaba borulnak, es nagy hangoskodva udvozlik egymast :) Ilyenkor mindig rajovok, mi volt az eleterzes, ami ennyire megfogott itt. Kozben irtam azoknak a barataimnak, akiket itt ismertem meg (es Andrew-nak is), es mar az egyik csaj vissza is irt, hogy telleg baaszus, mar 3 eve, nem hiszem el, es hogy mennyit gondol ezekre az utcakra, meg ilyenek, es hogy itt volt a legboldogabb.... Es lehet, hogy Ti nem hiszitek el, vagy nem ertitek, de ez tenyleg igy van, a Dave-es idoszakot leszamitva en is itt voltam a legboldogabb, es annyit, de annyit gondoltam ide meg otthon is... Persze sok emleket elnyomva, mert kulonben nem mukodott volna, de az nem jelenti azt, hogy elfelejtettem volna. Es jo tudni, hogy ha meg csak legalabb egy ember is, de mas is igy van vele.