"Hogy mondják azt franciául, hogy odab*sz?!"

Ezt Lilla kérdezte, mikor már 3 napja jártuk a várost, és még akkor is nevezetességekbe botlottunk, amikor nem akartunk, de komolyan. Pl. a Panthéonhoz, a Sorbonne-hoz és a St. Sulpice-hez teljesen véletlenül keveredtünk oda, ahogy a Café La Flore és a Café Deux Magot-hoz is (ide járt Camus és Sartre). Gyönyörű az idő, mindenki baguette-tel a hóna alatt rohangál (szóval írnom kell a Francia nők nem híznak írónőjének, hogy az egész könyve egy nagy kamu, de erről később részletesen), mindenki iszonyat trendi (úgyhogy hogy ne lógjunk ki nagyon, mi is gyorsan bevásároltunk egy-két cuccot), és ELKÉPESZTŐEN GYÖNYÖRŰ a város. És tudjátok, vannak olyan helyek, ahol rögtön otthon érzed magad, de van, ahol csak kevésbé. Na, Párizs az első csoportba tartozik, az első pillantásra beleszerettem, olyan, mintha tele lenne ígéretekkel (és jó dolgokkal). Idáig akárhol voltunk, mindenhol megállapítottuk, hogy imádnánk itt lakni, annyira szépek a házak, tiszták az utcák, és mmm de sok minden jóval van körülvéve :). De persze az én környékem is elég jó, 5 perc gyalog az eiffel torony, amit Lilla nagyvonalúan Párizs toronynak hív (az ittenieket pedig parizereknek), de az én utcám elég csendes, viszont minden van, és a lakás nagyon aranyos. Minél több mindent veszek, annál otthonosabban érzem magam, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy WC frissítő is hozzájárul ehhez az érzéshez. Vannak képeim, töltöm fel őket a Facebookra, és rengeteg mesélnivalóm van, hogy hol voltunk, miket láttunk, pl. az első nap kapásból belefutottam Alain Chabat-ba, aki egy igazi CELEB :) és a rue des rosier-i kóser falafelárusnál sorszámot kell húzni, mert akkora a sor, valamint rekord(rövid) idő alatt vettem telefont (kb. 5 perc volt az egész- igen, a lilát), ami miatt kettéálltam a francia ügyintézéstől.

Szóval gyakorlatilag Lillával a de király, de kemény, ezt nem hiszem el, úúú de durva, de szeretnék itt lakni, de honnan van ennyi pénzük, ez mennyire hangulatos hely, ide is menjünk be, úristen, én itt akarok élni mondatoknál nagyon nem jutunk tovább, kissé egyhangú lett a kommunikációnk.

A suli elkezdődött, vannak jóarcok, erről is később részletesen, és bár még csak welcome program van, egyból ránkzúdítottak egy 50 oldalas méthodologie-t, hogyan adjunk elő/írjunk/csináljunk minden egyéb dolgot itt a sciences-pon. szerencsémre a társaim ugyanúgy fölhördültek, mint én, hogy ez mi ez már, de mivel csoportmunka van, legalább ismerkedésre jó lesz. Ez valamit javít a helyzeten, de holnap akkor is könyvtáraznom kell 4 sorstársammal (kanadai*2, német, svéd) a szajna parti séta helyet.

To be continued, csak remélem addig nem felejtem el a dolgokat!! :)

Ja igen és tőlem 2 percre hetente 3szor van piac, és mindenféle hússajthalésegyébcucc van, rengeteg gyönyörű zöldség, gyümölcs és virág, fantasztikus!