El sem hiszem, hogy egy hét telt el, mióta legutoljára írtam: egy újabb közhely, nagyon gyorsan telik az idő...
Nos, túl vagyok az első igazi Erasmus partyn (tegnap este a La Loco-ban), amiből kb. annyi maradt meg, mint a Lakótársat keresünk bulijelenetében mutatják: fények, zene, emberek és jó sok alkohol :) Előtte el akartunk menni a Champs de Marsra inni, de közben eleredt az eső, úgyhogy eljöttünk hozzám sok jó kis helyen alapon, és nagy buli kerekedett, lettünk vagy 10en (9 lány 1 fiú arányban), elfogyott jó sok bor, bemutattuk a többieknek többek között a Quimby, Péterffy Bori és a Hiperkarma legjobb számait. Ezek után jó nagy késéssel felkerekedtünk, hogy elmetrózzunk a Moulin Rouge mellett található bulihelyre, de mondanom sem kell, a metrón némi feltűnést keltett tíz botladozó fura akcentussal beszélő nőszemély, aki az eiffel toronyról és a hülye túristákról magyaráz - szerencsére mindenki elintézte egy elnéző mosollyal... A bárban éjfélig ingyen pezsgő volt (7 eurós beugróért cserébe, de ez még olcsónak számít, a múltkor 10 eurót fizettünk) és óriási hangulat, de 2kor kb. eljöttünk, mert az én baráti köröm elindult hazafelé, én meg úgy gondoltam, akkor én is.

Egyébként megint szuper hét volt, és a fénypont a korizás volt csütörtök este a Hotel de Ville előtt, úgy, hogy odalátszottak a Notre Dame tornyai. Készült egy amatőr felvétel is, megpróbálom felrakni. Sajnos a pálya elég vizes volt, de igazából nem számított, ott voltunk kb. 15-en, fantasztikus környezetben, különböző korcsolyatudással, úgyhogy én a végén könnyesre nevettem magam.
Utána elmentünk egy bárba a St. Denis környékén, ami kicsit késdobálós, de 2 euró volt a sör, aminél olcsóbbat nem lehet találni, és ott maradtunk kb. éjfélig, nagyon jót beszélgettünk, azt leszámítva, hogy kiderült, engem már összehoztak valakivel. Utána átmentünk egy házibuliba, ahol csupa amerikaiak voltak, és mi 6an európaiak szemléltük őket (ők meg minket), mint valami állatkertben, elég fura volt, minden lány szupertökéletes ruhával, sminkkel, arcbőrrel, stb. Úgyhogy olyan sokáig nem is maradtunk, csak komplexusaink lettek volna, de arra jó volt, hogy megtapasztaljuk, milyen kisebbségben lenni :)

Szerdán pedig a Pont des Arts-on csöveztünk, azaz boroztunk - ez kezd szokássá válni, h kiülünk valahova, és már mondani sem kell, hogy egy üveg/fő, és mindenki mást hoz, lehet kóstolgatni. Nos, a Pont des Arts-on vagy 50en gyűltünk össze, a végén már franciák is csapódtak hozzánk, és bár hideg volt, a hangulat kárpótolt minket, szokásosan vagyes társaság jött össze, ausztrálok, kanadaiak, amerikaiak, és persze jelen volt közép-európa is!

Egyébként ráérős időmben nézem az Al Jazeirát vagy az izraeli csatornát, járjuk a várost, most éppen biciklizni indulok, szóval nem unatkozom. Holnap ismét mozi, ma estére pedig vacsorameghívásom van, valamint szintén holnap posztmodern piknikre megyünk egy pár emberrel. A szuperlatívuszokat ezennel mellőzöm, szerintem mindenkinek lejön, hogy mennyire király a dolog.

Még egy dolog: az édesapámat Szeged város díszpolgárává jelölték! Itt lehet róla olvasni: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/lippai_pal_az_uj_diszpolgarjelolt/2048669/

és nagyon büszke vagyok ám rá!!

A videót nem tudom feltölteni, de a képek szokás szerint fentebb láthatók.

Gondoltam, a hétvégén pótlom az elmaradásomat az emailek és egy konzisztens blog terén, de persze még a házit is az utolsó utáni pillanatban csináltam meg, nemhogy ezt.

Röviden összefoglalva (természetesen) szuper volt a hétvége, és valamennyire ki is aludtam magam. Szombat délelőtt megvettem a maradék hiányzó cuccokat, ami kb. az egész délelőttömet elvitte, délután aludtam, és este elmentünk az Ile de la Citére inni. Úgyhogy a francia borokat bátran mondhatom, leteszteltem, nem mintha nagy szakértő lennék. Én egy olyan fehérbort vettem, ami chardonnay és még 2 típus keveréke volt, és nagyon finom, csekély 5 euróért, de láttam kb. 105-ért is, úgyhogy lehet válogatni. Ma meg bejártam a Montparnasse temetőt, ahol legnagyobb meglepetésemre sok zsidó sírt is találtam (és mindenféle távol-keleti is, ezt hozzá kell tennem). Nem tudtam, hogy vegyes temető is létezik, úgy látszik, ez ilyen. A "celeb" sírokat nem is kerestem, inkább csak a hangulatért mentem. (Gyönyörű az idő, egyébként, és élvezet sétálni, csak már a lábam lejártam.) Útközben belebotlottam a csillagvizsgálóba (L'Observatoire), ami immár megszokott módon monumentális, és teljesen véletlenül abba a házba, ahol Simone de Beauvoir lakott. Utána elmetróztam a Latin negyedbe extra pitát enni, ami olyan, mint a mi gyros-unk, csak telenyomják sültkrumplival, és akkora adag, hogy utána nem tudsz megmozdulni. Szintén véletlenül belebotlottam abba a házba, ahol Picasso lakott, ami rögtön azzal szemben van, ahol XIII. Lajost királlyá kiáltották ki. Egészen elképesztő, mert nem csak hogy gyönyörűek a házak, de minden sarkon egy újabb látnivaló vár, és én egyre attól félek, hogy egyszer valakinek/valaminek neki fogok menni, mert mindig felfelé nézelődök, és nem előre.
Miután végigsétáltam a Szajna parton a Notre Dame környékén, megtaláltam a Mariage Freres boltot is, Timivel már megbeszéltük, hogy beülünk, és sétáltam egy csomót a Sorbonne környékén, ahonnan a St. Germainben lyukadtam ki (kb. minden út oda vezet). Elég érdekes, hogy iszonyat nagy itt a nyüzsgés vasárnap is, de csak bizonyos részeken, tudsz úgy végigmenni egy utcán, hogy nem jön szembe semmi, de ha eggyel lejebb mész, mozdulni sem bírsz a tömegtől.
Utána pedig elindultam a Place d'Italie-ra, ahol a mozi előtti találka volt, de közben véletlenül a Jardin des Plantes-be futottam bele, és ha már ott voltam, hát átsétáltam rajta, ha azt mondom, fantasztikus, azt mondjátok, unalmas vagyok.

A többiekkel egyébként Cédric Clapisch Paris c. filmjét néztük, teljesen hihetetlen még mindig, hogy én abban a városban lakom, amit a filmben láttam. Soha nem éreztem még így egy hely iránt szerintem, még Barcelona esetében sem, amiért pedig tényleg odavoltam. Kb. olyan, mint amikor az ember szerelmes valakibe, nem tudunk meglenni nélküle, és csak az élvezetet jelent, ha az utcán sétálhatok, nézelődök az ablakomból, stb.

Egyébként a közös mozizást én szerveztem, és a végére kb. 20 gyűltünk össze, és mindenki nagyon köszönte, mert tök jól sült el, szokásosan jó társaság gyűlt össze, akikkel egyébként is összejártunk a héten. Én 15 jegyet vettem elővételben, és féltem, hogy nem fog elfogyni, ehelyett még kb. 8-at kellett venni, és befoglaltuk a legjobb helyeket. Sciences-Po invasion!
Mozi után beültünk egy kis brasserie-be, ahol a pultos bácsi jó policy-jének hála mindenkinek jutott hely, sör, moules et frites (kagyló és sültkrumpli)és ingyen crepes. Ráadásul elkezdett nekünk magyarázni egy kicsit a negyedről, viccelődött, és megadta a barátja bárjának a címét, ami itt van a környékemen. Úgyhogy aztán mindenki teli hassal, elégedetten és jókedvűen távozott... hogy befejezze a holnapi háziját.

Ami a divatszekciót illeti, a legnagyobb bók, amit idáig kaptam, az a "You look like a parisienne" volt egy torontói csajtól, aminek nagyon örültem, bár én még mindig úgy érzem, van mit vásárolni... :) Ami a meglepő, hogy itt még a könyvtáros kisasszony is Dior szemüveget hord, amik kb. 200 eurónál kezdődnek... És a táskákról nem is beszélek.

Bevásároltam újságokból is, a napilapok szerencsére ingyen járnak a suliba, de vettem egy Le philosophe nevű hetilapot, amiben külön dossier van Izraelről, Amos Oz és ilyesmi, nagyon érdekes, és van benne egy pár francia gondolkodó, akitől jó lenne beszerezni ezzel kapcsolatos műveket. Aztán megvettem a Studiot is, ami egy mozimagazin, benne külön melléklettel az Oscarról és a Césarról (amit egyébként láttunk Timivel, mármint elmentünk a vörös szőnyeg mellett, ahol tömeg vártak a hírességekre) és egy hosszú cikkel a Kite Runner-ről, ami remélhetőleg a következő film lesz, amit megnézek.
Egyébként voltunk a suli könyvtárában, természetesen a szegedi sokkal jobb in terms of építészet és technológia (alig van valami komputerizálva), de a könyvektől kb. már most kettéálltam, pedig kb. alig láttam valamit. Ami vicces volt, hogy levittek minket a pincébe, ahol a könyvek vannak, és láttuk, ahogy a csöveken keresztül kis kapszulákba dobozolva megérkeznek a kikérő papírok. Tisztára Charlie és a csokigyár.

Ja és voltunk a suli étkezdében is, ami valami fura kártyával működik, amit fel kell tölteni. Ezeknek a mindenük a kártya és a feltöltés, még egy ún. mobicarte-ot is be kell szereznem a metróhoz, mert arra kell feltölteni a pénzt bérlet helyett, ráadásul a kölcsönzős bicikliket is azzal lehet használni - márpedig ha szép idő lesz, nekem feltett szándékom bicajjal járni a suliba (egyébként szerintem Budapesthez képest jobb itt a biciklis közlekedés).

Azt hiszem ezek voltak a legfontosabb és legérdekesebb dolgok. Elnézést kérek azoktól, akiknek emaillel lógok, igyekszem behozni a lemaradásom. Kárpótlásul (?) álljon itt pár kép.

Tekintve h fél 2 van és napok óta nem alszom, és holnap piknik és szombati buli, csak annyit mondok, h még mindig (egyre jobban) jól érzem magam, szuperjófej ÉS intelligens emberekkel találkozom (kevés kivétellel), ma egész nap jártuk a várost Timivel, a másik magyar lánnyal, még egy csövessel is összefutottunk, aki utánunk kiabált, h ő is magyar, még egyszer (de nem utoljára) bejártam a rue des rosiers-t, újabb zsidó boltokat felfedezve, meg a bldv st. michelt, amiről ady a kedvenc versemet írta. megtaláltam életem gucci napszemüvegét (lila, természetesen, óriási lencsékkel, de gyönyörű), nyitottunk bankszámlát, vacsiztunk egy görög helyen, ahol a 2. világháborútól kezdve a borravalóig mindent megvitattunk. találkoztam egy cseh sráccal, aki azonos ma-t csinál, mint én, és egy francoamerikaival, aki ugyanúgy crazy a közel-keletért, mint én. ja, a nyelvek közül már teljesen elveszek, magyar, francia, angol, spanyol, reflexből a francia jön, úgyhogy mindenhova belekeverem, szóval multikulti és "multilinguisztik" a javából.

Je l'adore!