Na jó, na jó, mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok sok beiglivel, pihenéssel és családdal.

Pár bejegyzéssel lejjebb az volt a zárósor, hogy hol van a hallgatócentrikusság.
Most ezt kiegészíteném azzal, hogy miért érdeke egy oktatónak, hogy egy elvileg élvezhető, érdekes és hasznos tárgyat teljesen tönkretegyen.

Ez még mindig a magyar külpolitika a XX. században, featuring nemzetközi tanulmányok intézet, természetesen.
A tanár diáit már részleteztem, most ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy Lilla tegnap hajnal 2kor az általam felolvasott teljesen inkoherens, értelmetetlen és nyelvtanilag is helytelen mondatoktól fetrengett a nevetéstől.
Én ezt kevésbé viccesen éltem meg. Első körben vettem egy nagy levegőt, amikor külpolitika címen az új gazdasági mechanizmus belgazdasági hatásait taglalja másfél oldalon keresztül. Másodszor is vettem egy nagy levegőt, amikor a kisebbség helyzetének tárgyalása után minden átmenet nélkül áttértünk a 3 fajta reform modellre egy dia erejéig, s ezt minden logikai kapcsolatot nélkülözve az USA-SZU fegyverkezési versenye követte. Na és akkor itt durrant el az agyam, ugyanis a kedves oktató szisztematikusan détante-ot írt DÉTENTE helyett. Igen, hajnal volt, és fáradt voltam, és frankofón vagyok, de könyörgöm, ez már a negyedikes törikönyvben is alapszó. DÉTENTE. DÉTENTE. DÉTENTE. Jegyezzétek meg. És Clémenceau Clémenceau, nem .... (a rosszat le sem írom), és Franchet d'Esperey pedig így írja a nevét, nem máshogy. Aki ezt tanítja, legalább ilyen minimális dolgokkal legyen tisztában.

Persze ezek apróságok. A nagyobb baj az, hogy a tárgy nem arról szól, amiről kellene, hanem amit a tanár fontosnak tart, vagy amihez ért. Ezzel magyarázható csak, hogy órákon keresztül taglaljuk a békeszerződéseket és a kisebbségek helyzetét a körülöttünk lévő országokban, míg a honi kisebbségekről, a nyugati külkapcsolatokról, a külügyi tárca/hivatal/stb. felépítéséről(!!), a rendszerváltás utáni külpolitikánkról, NATO-EBESZ-ET-CEFTA, stb. szó sem esik. Vagy arról, hogy miért nincs Magyarországnak önálló külpolitikája a revízión és a magyar kisebbségeken kívül, ami, lássuk be, már kezd egy kissé idejétmúlttá válni. Miért nem arról beszélünk, hogy Mo. helye Európában, USA-Oroszo. viszony, érdekrendszerek, hogy hogy néz ki és nézett ki a külpol. irányítás, stb.

A vizsgakérdések tökéletesen mutatják, mennyire nem azon van a hangsúly, amit viszonylag objektíve meg lehetne állapítani, hanem az oktató érdeklődési körén: Osztrák-magyar monarchia (XX.század?? Könyörgöm! 18 év belőle, és már akkor is halódott), osztrák-magyar viszony a 20as években (hah, micsoda felfrissülés), a párizsi béke jóvátételi és kárpótlási vitái (ezzel kapcsolatban tényleg az a legfontosabb, h tudjam, melyik ország mennyit fizet?), 1918/V. néptörvény, a bledi nyilatkozat (1938)... stb. A lényeg, hogy SEMMI, de SEMMI a kommunizmus alatti külpolról 56-on kívül, pedig ott volt Kádár internacionalizmus-realizmus, 64-es fordulat, a prágai tavasz: beavatkozni vagy sem, a 80as évek nyitása, az olajválság külgazdasági hatása (IMF, stb.), a német újraegyesítés és a menekültkérdés, de rendszerváltás után: külkapcsolatok újrarendeződése, EGK, NATO csatlakozás, az EBESZ budapesti alakulóülése, a Velence bizottság, a délszláv válság és Magyarország...
Persze mondjuk ez utóbbiakról nehéz is lett volna úgy kérdezni, hogy nem mondott el semmi érdemit. A Kádár korszak fontos eseményeit pedig nem tudom, miért kell negligálni - a külpolitika szempontjából igenis érdekes, ahogy Kádár a szűk (különösen a Brezsnyev doktrína után) mozgástérben manőverezett, igyekezett összehozni a KGST-s bizniszt meg a nyugati gazdasági támogatást, aztán meg ahogy fokozatosan alakult a nyitás.
Persze, átkos kommunizmus, de könyörgöm, már gimi negyedikben is a 2 vh utáni területi rendezésekről és a kisebbségek rossz sorsáról volt szó, nem lehetne ezen a szemléleten kicsit változtani, akadémikusabbá tenni?
Kérdéseket feltenni?
Új irányt mutatni?
Más kontextusba helyezni?

S tenni mindezt érthetően, átláthatóan, valamilyen rendszer vagy logika alapján haladva, nem pedig előforduló pontatlanságokkal, önmagunk ismétlésével, inkozisztens és inkoherens módon?

Szép is lenne.

(Egyébként aki ismeretlenül erre a blogra tévedne: ez a Corvinusos, alias Közgázon történik meg a Nemzetközi tanulmányok szakon. Tudjátok, ami olyan népszerű. Egészen az első hét végéig...)

Hajnal kettőkör jutnak az ember eszébe az életreszóló-világmegváltó igazságot.
De ha végiggondoljátok:

- Szegeden van a világ legfinomabb halászleve. Lovasi András is ezt szereti, tudom, mert találkoztam vele a Halászcsárdában.
- Itt fedezte fel a C vitamint Szent-Györgyi Albert, aki mellesleg 1943-ban részt vett a kiugrási kísérletekről szóló tárgyalásokban, és még azt is elvállalta volna, h megszervezi a németekkel szembeni fegyveres ellenállást (igen, tanultam is valamit).
- Szegedet még a franciák is megszállták 1919-ben, annyira tetszett nekik.
- Kun Béla itt is akart munkástanácsot, ezért Smuts hazament. Lásd előző bejegyzés.
- Mi voltunk Kossuth Lajos "nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám utolsó oszlopa". Aki nem hiszi el, a tábla a Victor Hugo utcában van, a helyi Fidesz irodával szemben. :)
- Itt alakult meg a MEFESZ 1956-ban. (Mi minden forradalomból kivesszük a részünket. Taxisblokád is, miegymás.)
- Itt járt Horthy és megalakult a MOVE. Mondjuk erre nem tudom, mennyire vagyunk büszkék.
- Egyébként már IV. Béla megadta a városi címet.
- Itt volt az első ifjúsági fesztivál az országban még anno a kommunizmus alatt, ami ma SZIN néven éledt újra.
- Szerintem az országban az egyetlen 0-24 óráig nyitvatartó tejivó (a Boci)
- Még Izrael is nyitott nálunk konzulátust
- Természetesen a Győri mellett nálunk a legjobb a Kortárs Balett
- Szeged Szabadtéri Színpad is, ha már itt tartunk, ahová Ennio Morricone is ellátogatott ám
- Kulka János, Jáksó, Temesi... ők mind az én gimimbe jártak
- Gregor József is itt volt otthon, és most már itt is lesz. Ő nagyon hiányzik.
- Itt volt Chagall kiállítás az országban egyedül :)
- A legjobb fagyi ever. Ez még azokban a városokban is hiányzik, ahol van Haagen Dazs. (régebben a Virágban volt, de mostmár átvette az A Capella a vezetést. Ki evett már Chilis csokis vagy Parmezános körte vagy Szegedi paprika ízű fagyit??)
- Még Rátkainé apósa is szegedi. Ő készíti a szegedi papucsot. Ez nem vicc.
- József Attila ide járt egyetemre, amíg ki nem rúgta "az egyetem fura ura". Mondjuk azzal szerintem az egész világ jobban járt.
- Nekünk van a legújabb, legvilágosabb és legmenőbb egyetemi könyvtárunk
- Az egyik leghíresebb magyar rabbi, Lőw Immánuel Szegeden tevékenykedett.
- A legszebb zsinagógánk. De tényleg. Szerintem még a Dohány utcainál is szebb.
- Lehet Janics Natasával találkozni a Corso Caféban nyáron
- Csak ennyit mondok: Pick Szeged :)
- Egyszer találkoztam egy brazil sráccal, aki látogatóban volt Pesten pár napra. Na kiderült, hogy az ő nagymamája is szegedi.
- Nálunk a legnagyobbak az árvizek. Kacsák úszkáltak a Stefánián (az egy parkszerűség, és nincs tó).
- Szegeden égettek utoljára boszorkányokat. Ezért van nekünk Boszorkány szigetünk, ami közismertebb nevén a töltés.
- A zápor józsef kávézója még Pesten is megállná a helyét.
- Lékó Péter szegedi, aki nem tudná. Én legutóbb akkor találkoztam vele, mielőtt éppen edzőtáborba indult. Edzőtáborba. :)
- Itt van valószínűleg az egyetlen gimi az országban, ami még egy hmmm... politikailag enyhén szólva ellentmondásos személy nevét viseli (igen, ez a gimim, a Ságvári) - de ebben meg lehet cáfolni, ha valaki tud még ilyet.
- Lehet mezítláb hazasétálni a buliból

Huh. Amikor elkezdtem, nem gondoltam, h ennyi minden összejön.
Aki azt hinné, hogy túlságosan lokálpatrióta vagyok: csak összegzem a tényeket. És mellesleg egy hónapja nem voltam otthon...

Újra felfedeztem a negyedikes törikönyv hasznát, pedig azért az nem arról híres, hogy van haszna. De amikor az előadásjegyzet használhatatlan, legalább ad valami tájékozódási pontot.
Anyway, nem ez a lényeg, hanem hogy olvasom itt a XX. századi magyar külpolitikát. Egyrészt (ugyebár ez a könyvsorozat drámai mondatairól és képaláírásairól híres, ami számunkra gimiben Judittal kimeríthetetlen humorforrás volt)találtam egy mondatot, mely szerint:

"Magyarország belső ellentéteitől gyötörten képtelen volt cselekvő külpolitikát folytatni."

Hmm. Ennyi minden nem változott volna lassan már 100 éve? Ja, de. Mostmár nem csak cselekvő külpolitikát nem tudunk folytatni, hanem ez általában minden területre elmondható.

A másik dolog. Ideológia versus raison d'état. A Vix- jegyzék után jött ugyebár Smuts, és felajánlott dolgokat, pl. semleges zóna nk-i felügyelettel, Mo. meghívása a párizsi béketárgyalásokra (!), és egyebek. Erre Kun Bélák: jó, de mi még ezt és ezt is akarjuk (Szeged, Arad - munkástanács létrehozása, stb.). Erre naná, h Smuts fogta magát és hazament (bár meg kell említeni, hogy utána a nagyhatalmak előtt a katonai beavatkozás ellen érvelt).
A kérdés: a raison d'état nem az lett volna, hogy legalább valami minimális érdemi eredményt érjünk el?? Persze, tudom, hogy a kommunisták szemében nem ez a legfontosabb dolog, ugyanakkor miért van az, hogy mind akkor, mind most, minden politikai-stratégiai döntés ennyire ideológiailag átszínezett, és gyakorlatilag SOSEM az érvényesül, hogy racionális mitől lenne jobb az államnak és az ott élő embereknek - illetve a végkimenetel valahogy sosem az, hogy jobb lesz.
Jó, tudom, egyrészt relatív, hogy mi a jó, másrészt ez idealista gondolkodás. És hogy pont ez a lényege az eltérő politikai, elméleti irányzatoknak. De az nagyon megmaradt, amikor Sándor Péter azt mondta poltud szemináriumon, hogy: "minden politikai párt fő célja a Hatalom. Bárki bármit mond, mindig ez van mögötte, ezt ne felejtsétek el".

És akkor ez elvezetne minket az elitek problémájához, amibe nem fogok belemenni, inkább itt egy érdekes cikk:
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/

KÖzben most fejeztem be a Sciences-Po-s kurzusaimra a regisztrálást. A rendszer kész káosz, szerintem még a neptunon is jobban el lehet igazodni, de nem is ez a lényeg.
Röviden csak annyit, hogy a Sciences-Pon van csomó fajta Masters, én a Relations Internationales-t választottam, és azon belül is lehet szakosodni, ott pedig Sécurité Internationale tetszett, de van még csomó féle, akit érdekel: http://www.sciences-po.fr/formation/master_scpo/index.htm

És meglepve látom, hogy a kurzusok 90%-a le van tiltva az erasmusoknak, többek között pl. a legtöbb angol nyelvű kurzus is.
A tárgyfelvételnél pedig azt láttam, hogy gyakorlatilag minimálisan lehetett specializálódni. Azt nem értem, hogy amikor mindenki az Erasmust isteni, hogy lehet menni külföldre, és másik egyetemen tanulni, stb., akkor miért van az, hogy még egy olyan egyetem is, mint a Sciences-Po (amire köztudottan csak mazochisták, karrieristák és frankofilek jelentkeznek) nem enged hozzáférést a legjobb óráihoz. Nyilván nem fognak minket egyenrangúként kezelni egy helyi hallgatóval, akinek "rendes" hallgatói jogviszonya van, de legalább egy jó szinten tarthatnák a hozzáférhető kurzusok számát. Pl. a gazdasági irányultságú szakosodáson (économie de la relation int'l v. valami ilyesmi a neve) gyakorlatilag nem lehetett felvenni órát erasmusosnak, de az angol nyelvű international security specializáción sem. Nem teljesen világos az sem, mi alapján válogatják ki, hogy a külföldi hallgatók mit vehetnek fel, és mit nem.

Mondjuk most így elgondolkodtam, hogy nálunk sem vehetnek fel ugyanolyan tárgyakat az erasmusosok, csak az senkinek nem tűnik fel, merthogy azok magyarul vannak, és ki akarná felvenni. Hm.

Ezek az óráim lesznek:
- Droit Int'l (ez az órám pénteken este 19.15-21.15. között lesz. SZERINTETEK?)
- Phenomene humanitaire (jóóó)
- Droits des conflicts armés (jó kis mellékszakirányba vágó)
- Média et diplomatie, Moyen-Orient (ezt randomra vettem fel, mert már mindegyik választható betelt)
- Le role des ONG.

Elvileg kettő körül derül ki, hogy lehet-e nyelvet felvenni. Ha nem, akkor ideges leszek. Mondjuk hébert pl. nem tanítanak (ami mondjuk azért furcsa, mert koreait pedig igen), úgyhogy hébertanárt valószínűleg ígyis-úgyis keresnem kell, de jó lenne legalább a spanyolt vagy a németet nem elfelejteni.

Nos, elkezdem megint ezt a blogolást, mert akkora nagy divat lett, és mert hamarosan elmegyek Párizsba, ahonnan pedig képtelen leszek mindenkinek személyre szóló emaileket küldözgetni, így maradni fog ez. Továbbá van egy pár nagyon jó blog a környezetemben, amit ajánlok mindenkinek a figyelmébe.

Per pillanat hulla fáradt vagyok a nemzetközi szervezetek óta tartó vizsgaparától, amit nem enyhít, hogy pénteken pedig fantasztikus magyar külpol XX. század szakirányos tárgy lesz. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, bár nincsenek illúzióim arról, hogy az illetékesek blogot olvasnak:

A TANÁROKNAK IS KELL SZAKMAI KOMMUNIKÁCIÓ ÓRA!!!

Két dolog:

1. Ma a Biztonsági elméletek c. órára írt dolgozatomat kb. egy ponton bírálta Rada és Marton Peti, mégpedig, hogy ne használjak "mi"-t, hanem "én"-t vagy személytelenül fogalmazzak, mert a "mi" egy marxista berögződés, az ő figyelmüket erre a nyugati egyetemeken külön felhívták.
Namármost, ezt nekünk anno szakmai komm-on belénkverték.
Konzekvencia:
(a) Itt az ideje modernizálni a tanári kart, minden tekintetben
(b) Legyen valami egységesen elfogadott munkamódszer, legalább EGY egyetemen belül.

2. A magyar külpolitika c. előadás diái siralmasak. De komolyan. Valaki magyarázza el a nem XXI. századi technológiában szocializálódott oktatóknak, hogy mi a powerpoint lényege!! Nem az, hogy bekopizunk oda egy szöveget, ami aztán olyan kicsit lesz, hogy nem lehet elolvasni. De nem is az, hogy egy tőmondatból áll az egész dia. Vázlat. Annak a vázlata, amit el akarunk mondani. A főbb pontok, fontos adatok.

Hol van itt a hallgató-centrikusság??